Az abortuszpártiak vagy az abortuszellenesek lehetnek többen?

"Azt viszont én is borzasztónak tartom,h sokan a fogamzásgátlás egyik módszerének érzik"

Kedves előző, ez valóban baj, csak hát az is igaz, hogy nincs természetes, éles határ ebben a kérdésben, lásd az abortív fogamzásgátló eszközöket a spiráltól az esemény utáni tablettáig, vagy akár a menstruációszabályozásig, ahol ez utóbbi legális.

Ezért se lehet Kérdező kérdésére normális választ adni, mert akkor most az IUD-használókat vagy ezt az ezközt elfogadhatónak tartókat hova soroljuk? Az esemény utáni tablettát elfogadókat hova?

Bennem fölmerült még egy kérdés. Mit tennének az abortuszon átesett nők, ha a gyermek mégis megmaradna? Vajon gondolnak-e erre?

[link]

[link]

Akkor nekik inkább lottózni kellett volna.

Kedves 85%-os!

A sajtó nyilván felkapja ezeket az elszigetelt, végtelenül ritka eseteket. Ez a dolguk, ebből élnek.

De ez nem azt jelenti, hogy ezek az esetek reális veszélyt jelentenek.

A rábeszélés/lebeszélés témához szeretnék még hozzászólni. Az egyik válaszadó írta, hogy Őt nem lehetne befolyásolni. És nagyon-nagyon igazat adok neki. Tök jó oldal a gyk, a probléma csak ott van vele, hogy olyan dolgok is terítékre kerülnek, ami nem tartozik a külvilágra, mert 1, vagy 2 ember döntésének kellene lenniük. Szerintem az internet előtti időkben egyszerűbb volt a döntés. Leültek, megbeszélték, eldöntötték, mert Ők ismerték leginkább a saját körülményeiket. Nem vontak bele senkit, akinek nem volt köze hozzá.

Természetesen az abortuszpártiságot a már válsághelyzetbe kerülő nők esetében kell érteni. Vannak sajnos olyan szervezetek, amelyik kimondottan abortuszpárti.

Előrebocsátom, nagyon sajnálom azokat a nőket, akik úgy érezték, nincs más választásuk, és nem ítélkezem, hisz nincs joga senkinek ítélkezni felettük. Viszont az abortuszt elítélem.

Igen, vannak nehéz helyzetek és életek. Borzasztó gyerekkorunk volt apánk miatt. Anyám nyugodtan abortálhatott volna, minden oka meglett volna rá, mint ahogy az egyik tesómmal meg is tette. És képzeljétek, boldog vagyok, mint ahogy az élő tesóm is az, normális életet élünk. De anyám soha nem tudja elfelejteni, hogy neki lenne még egy, pedig már nem fiatal, és sír miatta a mai napig. Tudjátok, be lehet ideig-óráig beszélni magunknak, hogy így volt jó. De ez hazugság. Akkor is, ha nyomorultak a körülmények.

Sok családot látok, akiknél beteg gyermek van. Nagy önfeláldozással jár, de akkora szeretetet látok közöttük, amekkorát a sima családokban ritkán lehet látni. Példát mutatnak! Persze ez nem mindenhol van így. De egy nemzet akkor a legnyomorultabb, ha nem védelmezi a leggyengébbeket. Ezt viszont csak úgy tanuljuk meg, ha van előttünk példa.

Nézzük csak, az abortuszok száma 45% az élveszületésekhez képest. Ha nem bólogatunk rá, hogy szegényke, megértjük, hogy elveteted, hanem bemutatjuk minden oldalról az abortuszt és annak következményeit, a jelenleginek ötöde se lenne az abortuszok száma. Nem dönthetünk senki helyett, és nem erőszakolhatjuk rá a mi nézeteinket, de be kell mutatni, mire készül. Tudjátok, hányszor hallottam azt a kérdést nőktől, hogy ezt nekem miért nem mondta el senki? Mert körülöttük mindenki baromira megértő volt. Magyarország több mint fele ki van irtva. Nem csoda, hogy ennyi depressziós ember van. Mindenki csak akkor kell, ha jó valamire.

Óó, be szépen hangzik: Gyere, kisfiam, bepereljük ezt a csúnya doktor bácsit, mert nem tudott téged megölni idejében!

Szerintem a kisgyerek szeretne élni.

Itt egy másik abortusztúlélő, aki igenis szeret élni, és örül, hogy megszületett. És értékes, annak ellenére, hogy az anyja szerint neki jobb lett volna meghalni.

http://www.youtube.com/watch?v=nh-z4COwP9o

Hallgassátok meg figyelmesen, ne ugorjátok át, mert akkor tudjuk képviselni a véleményünket pro és kontra, ha minden oldalról tájékozottak vagyunk.

Egyébként én azt gondolom, hogy aki védi az életet, az segít is azoknak, akiknek szüksége van rá.

Moralizálás szaga lesz a soraimnak, de megpróbálom érthetően leírni.

Senki sem tud két úton egyszerre végigmenni. Végigmegy az egyiken, de így nem tudja, milyen lett volna a másik.

Az abortuszkérdésnél szinte sosem derül ki, hogy mi lett volna a jó döntés. Az ember megtanul a saját választásával együtt élni, és a saját józan esze megtartásának érdekében azt jónak elfogadni.

Akik nagyon ellenzik az abortuszt, hajlamosak azokat a példákat felhozni, amikor egy mégis megmaradt emberke normális életet él, és boldog, hogy megszülethetett.

Akik elfogadják az abortuszt, mint szükséges rosszat, inkább azokat a példákat hozzák fel, amikor ez nem sikerült.

Én az utóbbi táborhoz tartozom, és sajnos sok példám van.

Nem szoktam ennyire konkrét lenni, de leírom nektek az utolsó esetet, amivel foglalkoztam:

Nagyon fiatal anyuka eltitkolt terhességgel. Fogadkozás, hogy mindent megtesznek a baba érdekében, apuka dolgozni fog, anyuka gondoskodik a kicsiről. Jegyző, gyámügy, összefogás, végül hazaadták a kórházból a kicsit.

Apuka nem dolgozik, anyuka nem törődik a babával. Viszont amíg nem veszélyeztetik konkrétan, nem veszik el tőlük. Igaz, hogy nem foglalkoznak vele, hogy már most el van maradva a kortársaitól, hogy alultáplált, de nincs veszélyben az élete, így a családban maradhat.

A gyermekjólétis viszont megmondta nekik, hogy több gyereket nem vihetnek haza, mert nem alkalmas rá a ház, a körülmények, az anyagi helyzet, a szülői hozzáállás. tehát védekezzenek, mert még az is megeshet, hogy a meglevő babát is elviszik tőlük, ha ismét képbe kerülnek.

Az eredmény: Újabb terhesség, amit most már duplán titkolt, mert ha elviszik a meglevő gyereket, semmilyen juttatást nem kapnak. A 32. héten derült ki, akkor tudtam orvoshoz vinni. Addigra meghozta a döntést, hogy a kórházban hagyja a babát és lemond róla. Happy end lenne, mert örökbeadható a baba? Hát nem az. a kicsi végtaghiányos, nagyon kevés az esélye arra, hogy családhoz kerüljön. Emberségesebb lett volna, ha meg sem születik.