Megtartanád vagy elvetetnéd a helyemben?

Összetartó és támogató család, könnyed légkör, kistestvér ugyanazoktól a szülőktől... na ez az, ami ennek a gyereknek sosem lesz. Én nem akarnék ilyen szülőket magamnak.

Ennyi erővel meg is erőszakolhattak volna, kb. ugyanaz...

Azért olyanra nagyon nem kéne alapozni, hogy “majd az apja úgyis megenyhül”. Aha, aztán ha mégsem? Ez nem így működik, ő jelen állás szerint nem akarja, hogy a kérdező gyerekestül odacuccoljon, innentől felesleges arra alapozni, hogy TALÁN meggondolja magát.

Felelős gyerekvállalás ott kezdődik, hogy önállóan is (szülők támogatása/segítsége nélkül) meg tudod oldani a felnevelését, nem szorulsz rendszeresen másokra. Én mondjuk biztos nem lennék tudatosan egyedülálló anya és pláne nem szülnék tudatosan és szándékosan csonka családba gyereket, esélyt sem adva, hogy az apja is része legyen az életének és legyen egy normális, szerető családja. Arról nem beszélve, hogy egy pár hetes/hónapos ismerkedésbe se vállalnék gyereket.

Annak pedig nagyon minimális (már-már elhanyagolható) az esélye, hogy egy abortusz miatt később ne ess teherbe, azért ma már nagyon nem úgy végzik ezeket a műtéteket, mint régen.

Szerintem kissé önző hozzáállás az, hogy nem éppen a legideálisabb körülmények közé szülők (egyedülállóként, stabil kapcsolat, apuka nélkül), csak azért mert hát én mindig is fiatal anyuka lettem lenni…

Én megtartanám. Szerintem te nem akarod ezt a babát elvetetni, nagyon lerí az írásodról. Elhiszem, hogy ijesztő, valószínűleg nehéz lesz, de szerintem esetedben sokkal nehezebb lenne együtt élni a gondolattal, hogy itt volt a lehetőséged egy kisbabára, és nem éltél vele. Apukád amúgy szerintem is megenyhül majd, ha látja az unokáját főleg :) és van jó állásod, anyukád akár segítségnek, szóval szerintem simán vállalható a baba így, én biztosan bevállalnám.

Kívánom, hogy a legjobb dömtést hozd!:)

11

Nekem a felsoroltakból csak a tesóm van meg egy normális anyám,akit senkire sem cserélnék el. Ellenben volt egy idióta apám. Nagy segítség volt,majdnem utcára kerültünk miatta..mégis örülök,hogy élek,szeretem az életemet. Apám is el akart anno vetetni,de anya ragaszkodott hozzám. <3

12

Nem csak a fiatalsága miatt akar,hanem sajnál elvetetni egy életet. Én is ilyen vagyok. És neki nem kilátástalan az élete. Egyébként sem lehetetlen párt találni gyerekkel. Sok ismerősömnek van,de anyámnak is lett 2 tinivel egy normális,akit apámként szerettem. Szerintem egy gyereket nem lehet megbánni.

Nyilván ha az éhhalál szélén állnék és utcán tengődnék akkor nem tartanám meg,de akkor is megszülném és örökbe adnám. De ez én vagyok. Ha beteg lenne,akkor vetetném el egyedül.

Megtartanám, 19 voltam mikor gyermekem lett, ő a legféltettebb kincsem. Ez 10 éve volt, az eleje nagyon nagyon nehéz volt, de azóta már saját vállalkozásom is van, tehát anyagilag is jól vagyok, a lelki támaszom meg a kisfiam.

Ezt csak azért írtam le, hogy lásd, nem lehetetlen helyzet. Nekem inspirációt adott, hogy van kiért harcolni.

Egyebkent nagyon latszik a kerdesedbol, hogy meg akarod tartani es lelkizős vagy. Valszeg egesz eletedben bánnád, ha elvetetnéd.

“Szerintem egy gyereket nem lehet megbánni.”

Nos akkor nagyon naiv vagy. Már hogy ne lehetne megbánni, mint ahogy sokan meg is bánják, csak ezt hangoztatni nem “divat”, mert egyből máglyára vetnek. Elég az oldalon is szétnézni hány olyan ember van, aki vállalja, hogy megbánta a gyerekvállalást…