Hogyan döntenétek?

Igen, képzeld, én például egy "embriót" helyeznék egy olyan ember elé, akinek az az első reakciója, hogy elhagy, ha megtartom. Hát kövezzél meg érte, csak mert mást gondolok, mint te/ti.

Mintha a kérdező saját maga lett volna terhes, a párja ott se lett volna, és szegénynek a "nyakába akarja varrni" a közös gyereküket. Csak azért mert a nő terhes, a gyerek "jobban" az övé? Persze "joga van" lelépni, de attól még az ő gyereke marad, ha megszületik és fizetheti a gyerektartást.

A védeekzéshez meg annyit, aki semmiképpen sem akar gyereket, nem valamilyen kétes eredetű megbízhatatlan módszert alkalmaz, hanem óvszert vagy tablettát, vagy a kettőt együtt. Vagy köttesse el magát...

Én se értem minek vitázni fegyvertelennel emberrel, aki szerint rendben van a kapcsolatunk elé helyezni egy embriót, aki szerint a világ legtermészetesebb dolga a másikra erőltetni egy védekezés mellett fogant, nem várt és nem tervezett gyereket, majd lehordani mindennek, ha ő köszöni szépen, de ezt nem kéri.

Szerintem helyesen a mondat: ha a párjának megfelel egy ilyen emberrel kapcsolatban lenni, akinek fontosabb a 4 éves kapcsolatuknál egy fejletlen sejthalmaz és aki lazán a másik akarata ellenére - persze szigorúan a közös döntés jegyében...:) - ráerőltet egy nem kívánt gyereket, sok boldogságot.

Honnan szeded mégis, hogy ez volt az első reakciója? Nagyon bírom mikor valaki annyira igazolni akarja, amit ő maga jónak gondol, hogy olyat is biztosra állít, amit egyébként nem is tud. Sehol nem volt szó arról, hogy ez volt az első reakciója, ugyanis a kérdező nem részletezte a főkérdésben, ellenben utána a 9-es kommentjében le is írta, hogy végső elkeseredettségében mondta azt, hogy vagy a gyerek vagy ő és előtte még jó pár dolgot átbeszéltek, szóval talán nem kéne nagy felháborodottságukban mindenáron csak az egyik felet sarazni.

Senki nem mondta, hogy a párja nem volt ott, de ha egyszer védekezünk és nem tervezünk gyereket, akkor nem kell hitetlenkedni és nézni, mint borjú az új kapura, ha a másik meglepő módon valóban nem akarja a véletlenül becsusszant babókát!

Ja, és az embriót nem kell idézőjelbe tenni, mivel hogy ez a pontos szakkifejezés.

Szóval annyi történt, hogy a kérdező és a párja nem terveztek gyereket, mivel védekeztek. Ez egy tény. Aki gyereket akar, az nem védekezik, aki nem akar, az védekezik. Nos tehát ők védekeztek, de mivel nem létezik 100 %-os védelem, így a kérdező nem kívántan teherbe esett és mindazok ellenére, hogy ez egy nem akart/nem tervezett terhesség, továbbá a körülmények sem éppen ideálisak és adottak, a kérdező mégis meg akarná tartani, úgy hogy a párja nem akar gyereket, amiről a kérdezőnek tudnia kellett. Most mégis néhány kommentelő szerint a férfi a gusztustalan szaralak, amiért a védekezés mellett becsúszó terhesség hallatán nem tapsikol örömében és tartja magát ahhoz, hogy nem akar továbbra sem gyerek, ezzel szemben a kérdező a makulátlan és a szegény áldozat, amiért a párja akarata ellenére a kapcsolat elé helyez egy fejletlen embriót. Aha, minden világos. Hát én nőként mondom azt, hogy a kérdező hozzáállása százszorta "gázabb", mint a párjáé.

Érdekes valóban, hogy arra senki nem tudott választ adni, hogy akkor mégis a férfi részéről mi lenne az "elfogadható" hozzáállás és döntés?? Mit kéne ahhoz tegyen, hogy még egy ilyen helyzetben is ne ő legyen szapulva és lehordva? A ""közös"" döntés jegyében be kéne adja a derekát és magára kéne erőltetnie a minta apuka szerepet, eljátszva, hogy minden rendben? Ez lenne a helyes magatartás? A férfinek miért nincs joga azt mondani, hogy már pedig én nem maradok egy olyan nővel, aki ki akar hagyni az állítólagos közös döntésből és bele akar kényszeríteni olyasmibe, amit nem akarok?!

Direkt felnagyítjátok a dolgokat, ahogy nektek tetszik. A "nem tapsikol örömében" és az "elhagylak, ha megtartod" között van különbség. Valamint senki sem állítja, hogy a kérdező makulátlan áldozat. Én legalábbis biztos nem.

Nem vitatkozom tovább, nem azért, mert nem állok ki a véleményem mellett, hanem mert nincs értelme, ha ennyire ellentétes a véleményünk.

Pont, ahogy ti is direkt felnagyítjátok és valamiért nem akarjátok sem észrevenni, sem felfogni, hogy a kérdező párja messze nem úgy kezdte, hogy vagy elhagylak vagy megtartod, elég lenne ehhez elolvasni mondjuk a 9-es kommentjét a kérdezőnek, a kristálygömbből való jóslás helyett.

És végső soron, akkor tehát mi is a megoldás a férfi részéről? Hmm? Mert ezt még mindig nem sikerült megválaszolni. A lényeg akkor is az marad, hogy a párja nem akarja ezt a gyereket. A hangsúly ezen van, tehát elő lehet itt adni, hogy jaj hát azért van különbség, hogy ezt mondja vagy azt mondja, mert bárhogy is mondta/mondja, a lényeg hogy nem akar apa lenni, szóval bevallhatnátok végre nyíltan, hogy bárhogyan is adja elő a párja a dolgot, nektek ő akkor is szaralak marad, amiért nem erőlteti magára az apuka szerepet, ez tisztán érződik jó néhány kommentből. Nem az a fő probléma itt, hogy "vagy a gyerek, vagy én", hanem hogy ő abszolút nem is akarja se így, se úgy, ezt nem tudja befogadni néhányak tudata.

Mondjuk a kérdező pontosan ezt csinálja: meg akarja tartani, amit a párja nem akar, tehát vagy elfogadja, hogy a gyerek marad vagy akkor kapcsolat vége. Ez ugyan miben más? Semmiben, de le kéne venni a szemellenzőt, hogy ezt végre sikerüljön belátni önerőből.