Elmenjek az abortuszra?

"Szerintem jobb hogyha az ember az abortuszt bánja meg minthogy azt hogy szult. Ha azt megbanja akkor nézhet mint rozi a moziban." - ez szerintem teljesen egyértelmű. Egyfelől az első 1 embert érint, a második alaphangon 3 embert. Másfelől amíg a megbánt AB-ra LEHET, hogy rámegy a kapcsolat - mondjuk szerintem az is kérdéses, hogy valóban kár-e egy olyan "társat" elveszíteni, akinek egy méhmagzat fontosabb a párjánál.

A harmadik, hogy az AB megbánása esetén milliószámra talál az ember segítő közösségeket (világit, vallásit, mindenfélét) nos addig a megbánt gyermekvállalással tökéletesen egyedül marad az ember, többnyire még a saját családja is ellene fordul "mert az a szegény baba"... "segítség" gyanánt többnyire azt kapja, hogy ráerőszakolják, hogy áldozza fel magát a gyerekéért - szóval a segítség ellenkezőjét.

Na, ezek mennek.

#71, ez így van, én abszolút nem irigylem a Kérdező helyzetét. Vazze, ha most a saját párom tenné fel nekem ugyanezt a kérdést, neki sem tudnák határozott választ adni, hogy elmenjen-e AB-ra vagy ne, pedig Őt azért meglehetősen megismertem a 2 évtizednyi együttélésünk alatt.

egy jótanácsot fogadj el a jövőre nézve!!

ezek a ti dolgaitok a pároddal sem nem anyudé sem nem tesódé sem nem nagyié

addig amíg nem biztos egy terhesség és az hogy egészséges a baba ne mond el nekik,én olyat is ismerek ahol sajnos beteg lett volna a magzat és a család nem értette meg a késői megszakítást

mások idóta véleménye meg a mit fog szólni nagyon befolyásoló.Nekem csak a párom és a két legjobb barátnőm tudta de mostmár nekik se mondanám el mert kisgyerekes anyukák és tuti mádhogy álnának hozzá.Anyu akar unokát

a többieknek meg semmi köze hozzá

Dönts jól,ami neked és MÁSODSORBAN a párodnak jó

a műtét egy semmiség ne aggódj és nem nem ítélhetnek meg a kórházban és nem nem fognak bántani.

Nehogy már nagyobb esély legyen megbánni egy élet martartását boldogságban felnebelését, mint megölését. Akinek nincs az nem tudja (joggal) elképzelni azt az örömet amikor kezdebeveszed a picit ami rátok hasonlít teljesen. Egy ilyen aranyos kis mini emberkét én nem tudnék kivégeztetni.

De mi tényleg nem dönthetünk helyetted, viszont az ab végelegesebb döntés, mert hamegtartod később még dönthetsz úgy hog örökbeadod (olyannak aki bármit megadna hogy gyereke lehessen, de sajnos nem lehet), viszont az abortusz visszafordíthatatlam, olyan mintha meghúznád a ravaszt.

"mert hamegtartod később még dönthetsz úgy hog örökbeadod (olyannak aki bármit megadna hogy gyereke lehessen, de sajnos nem lehet)" - nem dönthet úgy, és ezt te is tudod... max a KÉT SZÜLŐ KÖZÖSEN dönthet úgy... ezért is különösen undorító, amit a drága magzatvédők leművelnek az "addörökbeee" - hazudozásaikkal.

(bocs Kérdező, ezt muszáj volt rendbe rakni. Engem, -

mint egyébként mellesleg örökbe fogadott gyereket - rémesen irritál ez a fajta hazug kampány. Az örökbe adás ott reális lehetőség, ahol kicsúsztak az AB idejéből, vagy épp vallási okból AB ellenesek.)

Saját magamból kiindulva megtartanám. Sosem éreztem a serpenyőt annyira arrafelé dőlni, hogy bárcsak ne lennének gyerekeim, pláne nem azért, mert nem tudom kiélni magam. A barátaim megmaradtak, sokszor jöttek-mentünk vendégségbe, bulizni sosem hiányzott, mondjuk az utazgatáshoz túl fóbiás és hipochonder voltam mindig - hogy a szorongás részéhez is szóljak. Amikor aludni meg egyedül vécére menni sem tudtam babakorukban, az neccesebb volt :D De olyankor mindig úgy gondoltam, hogy ha tudom akkor, mi lesz most, nem vágok bele, így örülök, hogy nem tudtam. Közben meg már nagyon sok szempontból egy másik ember lettem, ha úgy tetszik, felnőttem és hozzá erősödtem, mert muszáj volt, és ez inkább jót tett nekem. És bár elég karrierista vagyok (3 hós koruktól dolgoztam, pedig a kisebb csak 3 évesen aludta át az éjszakát, addig 4-5x is kelt), már őket tartom a legnagyobb kihívásnak és alkotásnak az életemben, és az összes gyári és talán nevelés hibáikkal is együtt szeretem őket. Szóval nem ennyire fekete-fehér, hogy bárcsak ismernéd a jövőt, akkor tudnál dönteni. Az akkori nyafka királylány énem gyáva lett volna, ha ismeri a jövőt, a mai már kissé leharcolt anyatigris meg ugyanígy döntene, csak talán hamarabb (azért is lett kettő, pedig eredetileg egyet sem igazán akartam, mert úgy gondoltam, nem vagyok rá alkalmas, most meg sajnálom, hogy nem fér bele az életünkbe még egy). Egyébként most már ovis-sulisak, ez egy szép nyugodt korszak, már elég sok énidőnk van, de még nagyon jó, hogy esténként többen bújnak hozzám csak úgy alanyi jogon, folyton gyönyörködöm abban, ahogy fejlődnek, miközben persze itt-ott nyesegetni való is akad :) Érzelmileg és konkrét segítségben is én nagyon sokat kaptam a családomtól, és tudom, ma mindenki szüljön magának (azért kivétel is akad, egy rokonom a gyerekeit egyedül felnevelő apával házasodott), de azért a szüleim sem így vállaltak minket, hanem egy elég összetartó szociális hálóba, és remélem, hogy ezt a példát majd mi is tovább tudjuk adni.

Persze a te életed nem ismerem, csak azért írtam le az enyém, hogy ellenpontozzam, miszerint tuti rémálom lesz egy gyerek, ha nem vagy totál biztos magadban. Valakinek azért bejön és becsszó nem csak önigazolásból mondja.

"Nehogy már nagyobb esély legyen megbánni egy élet martartását boldogságban felnebelését, mint megölését."

Már ugyan miért is ne lehetne a megtartás megbánására nagyobb esély?! Meglepődnél, ha tudnád hány nő van, aki ha tehetné visszapörgetné az időt és nem szülne. Csak erről nem módi beszélni, mert a hozzád hasonló sok korlátolt, csőlátású ember egyből szétszedné. Egyébként légy szíves, csak azért mert te láthatóan életedben nem tanultál biológiát, ne terjessz már hülyeségeket és ne nevezz egy teljesen legális kisműtétet emberölésnek! Ugyanis a világon semmi köze nincs a kettőnek egymáshoz. Az abortusz NEM gyilkosság és normális ember ezzel tisztában van. Ahogy azzal is, hogy pl a halál feltétele az élveszületés!! Elég nehéz lenne megölni valamit, ami meg sem született. Egy néhány hetes embrió pedig nem ember, köze nincs még egy megszületett emberhez, sokkal inkább hasonlít egy sejthalmazra, se tudata, se fájdalomérzete, sem kellőképpen kifejlődött szervei.

"Akinek nincs az nem tudja (joggal) elképzelni azt az örömet amikor kezdebeveszed a picit"

Te meg láthatóan azt nem tudod elképzelni, hogy valakinek ez egy kicsit sem olyan hatalmas nagy öröm, mint mondjuk neked. Hogy valakinek nem kell a boldogsághoz és az örömhöz egyetlen egy gyerek sem! Az, hogy ki mitől boldog és mi okoz számára örömet SZUBJEKTÍV dolog. Kinek ez, kinek meg az. Remélem azért ezzel tisztában vagy és képes vagy ép ésszel felfogni, hogy csak mert neked oly hatalmas nagy öröm egy gyerek, mást még nyugodtan a hideg razhatja már csak a gondolattól is. :)