Elmenjek az abortuszra?

Nehéz kérdés. Ha a feltételek egyáltalán nem volnának adottak, akkor egyértelmű, bár nem könnyebb abban az esetben sem.

Én hasonló helyzetben voltam, tehát rendezett körülményekkel, adott feltételekkel. Végül nem volt szívem elvetetni. Ma már mindennél jobban bánom, életem legrosszabb döntése volt. A gyerekem ugyanis extra problémás lett, és romba döntötte az életem. Ez bárkinél benne van a pakliban, úgyhogy erre is gondolni kell. Egyre több olyan gyerek születik, akivel valami - kicsit vagy nagyon - nincs rendben. És kis eltérés is tud élhetetlen, megmérgezett mindennapokhoz vezetni. Egy kicsit nagyobb már veszélybe sodorhatja a munkába való visszatérésed, nem beszélve a párkapcsolatodról... Ilyen esetben nagyon nem mindegy, hogy egy 100%-osan várt, vágyott, tervezett gyerekről van szó vagy sem. Máshogy viseled, dolgozod fel a nehézségeket.

Szóval beteg a kifejezés, hogy "megtartod vagy nem" de teljesen oké az, hogy "add örökbe ha esetleg mégsem kell"? Mint egy megunt karácsonyi ajándék....

És valóban élő dolog, de nem gyerek. Egy kezdetleges dolog, amiből gyerek lehet. Ennyi erővel ítéljük már el a lombikosokat is, mert mennyi kisbabát dobtak ki a megszületőkért. Mert már a 8 sejtes embrió an is ott van minden! Jahj igen de a 8 hetes embrió ak már van kezecskéje... Oké, de nincs se idegrendszeri, se rendesen kifejlődött szíve, se tüdeje, semmi, ami egy űjszülöttnek van... Komolyan semmi de semmi különbség nem volna? És ha azt mondjátok, oké van, de ebből is az lesz ha engedik, akkor újfent említeném a 8 sejtes embrió példát... Akkor hol legyen a határ?

Nem véletlenül teszik magukat túl könnyebben az emberek egy 12 hetes magzat elvesztésének, mint amikor a harmadik trimeszterben történik baj vagy már a megszületett gyereket. Ugyebár temetés sem szokás rendezni egy pár hetes magzat elvesztése miatt.... Morbidul hangzik, de ez az igazság. Teljesen más dolog, hogy hogyan értelmező át az ember a 12 hetes magzatot is, amikor vágyik a gyerekre. Ezt kellene megérteni, felfogni, hogy nem mindenkinél egyforma az érzelmi kötődés kezdete - teljesen jogosan!

Ha a kérdező akarja, tartsa meg, de ne azért, mert "jahj nem ölöm meg az embriót", hanem azért, mert "jahj mindent meg fogok és akarok adni MOST, NEM X ÉV MÚLVA a majd megszülető gyerekemnek". Hatalmas a különbség!

#19 " ....van szive verkeringese es ėl....." - ez a megállapítás mondjuk egy konyhasvábra is tökéletesen áll...

Ha meg képtelen vagy túllépni egy x éve történt dolgon - ha jó döntésnek véled UTLAG, ha rossznak - na arra való a pszichológus.

Nálunk anno sajnos megszületett a "becsusszant kicsi élet", és hát mindenki jól rá is szúrt a dologra. Valójában nincs komolyabb kapcsolat-gyilkos a "becsusszanó babáknál". Az meg szerencsére a nő szabad döntése, hogy a következményt _hogyan_ vállalja... a szeretés meg nem parancsszóra működik.

Hát ez az, hogy hol a határ és ki dönti el. Isten, aki szerinted elítél vagy úgyis megbocsát vagy egy bűntudatkeltő gonosz mese? A tudomány, ami folyton változik és mindent megkérdőjelez? Valami politikai érdekű szavazás, ahol főleg férfiak ültek? Az "anya", aki nem tudja, hogy a szívére vagy eszére vagy a környezetére hallgasson? De más dolog elítélni az embert és más dolog megítélni egy cselekedetet. (# 22 Vannak, akik ezért nem vág(ná)nak bele lombikba, ami ettől még nem azt jelenti, hogy felsőbbrendűen vagy utálkozva mutogatnak arra, aki igen.) Az abortusz azért szerintem bárhogy magyarázzuk, valahogy nem tehető a jó oldalra, csak van, amikor ez a kisebbik rossz. Tudtommal a legtöbb országban is, ahol egyáltalán van - elvileg - "válsághelyzetekre" lenne. De hát az meg kinek, mi... Valaki fogamzásgátlás helyett is lazán használja, más meg évekig számolgatja, hány éves lenne. Valakinek az a válság, hogy nincs hol laknia, verik vagy drogos, másnak meg az, hogy biztos csúnya lenne a melle. (És pszichésen melyiknek is való gyerek? És ezt is ki dönti el? És akinek most nem, pár év múlva már való lesz?)

Senki nincs a másik helyzetébe, így Kérdezőnek kell döntenie önismerettel és felelősséggel (ha nincs, akkor belerakva egy kalapba két cetlit) úgy, hogy nem látja a jövőt, ahogy senki se. És nem járhatunk két utat: nem lehetsz továbbra is jó a saját szemedben, ha úgy érzed, rosszat csinálsz, egy ember(ió)t nem lehet félig megtartani, és a gyerek sem garanciás, ha mégsem vált be. Hiába a modern ember toporzékolása, ilyenkor kell sajnos felnőni, mert még nincs univerzális UNDO gomb, amivel minden lehetőségünk megmarad akkor is, ha már választottunk. Egyszer úgyis eldől, akár azért mert cselekszel, akár azért, mert nem, mert közben lejár a határidő. Akkor meg már az az egyetlen egészséges út, ha nem hátranézve, abból próbálod kihozni a maxot - ahogy sikerül a hozott anyagból.

A tudomány nem állandóan változik, amit eddig bebizonyította, az úgy van, értsd ezt pl a magzati fejlődésre. Istent meg ilyesmit idekeverni felesleges is...

Nyilván mindenki a saját értékrendje szerint dönt, de aljasságnak tartom azt a meggyőzést, hogy hibás logika mentén, bújtatott vagy nyílt gyilkosozással gyötörjön valaki egy olyan helyzetben lévőt, akinek így is épp elég a maga baja.

Egyébként igen, nem egyforma országszinten a szabályozás, ennek örömére kötelezték szülőket genetikailag beteg magzatok kihordására, erőszakból fogantak kihordására, nyomorba vagy családi erőszak a születő sokadik gyerek kihordására, jah és ne felejtsük el, hogy vannak országok ahol annyira szigorú a szabályozás, hogy ha éppen elvetélt él, és az orvosod felnyom vélt "házi" abortusz miatt, akkor a börtönben töltöd az életed hátralevő részét... Remek életvédelem ez, remek....

Milyen távolkeleti országokban? É-Írország egészen tavalyig, Lengyelország a mai napig, USA-ban jópár állam, Argentínában stb stb... A közös ezekben a helyekben a bigott vallásosság és a konzervativizmus!

Illetve nem normális hogy a nő egymaga döntheti el? Hát ugyan miért is nem? Ki is tudná nála jobban megítélni a saját helyzetét, és hogy akarja-e viselni a terhességet és a gyerekvállalást mindenestül? Szerintem meg az nem normális, hogy sokan verik az asztalt, hogy legyen beleszólása az apának, de mindenki csak legyint, ha apuka új luk után néz időközben, mert rájön hogy "neki ez mégsem" való, de anya meg ne dönthessen arról 9+x hónapon át akar-e szopóágon lenni? 3 évig otthon a gyerekkel, kiszolgáltatva, nyakába zúdítva minden, ha vissza megy dolgozni is az ő munkája marad a gyerek, ha beteg, ha új ruha kell, osztálykirándulás van, milyen oltás kapjon vagy ne kapjon és mikor, és sorolhatnám hosszan... Számtalan apuka a gyereke ruhaméretét nem tudja, szerencse hogy a kölyke nevére emlékszik! Nem általánosítással is azt mondhatom, kB dícséretre méltó ha egy apuka otthon marad a beteg gyerekkel, tisztába tudja tenni, normálisan el tudja látni, és bizony a legtöbb apuka nemnilyen! Holott ez lenne az evidens, mégis hasraesünk örömünkben ha egy anyuka ezt meséli a férjétől! És ez bizonyítja leginkább, mennyire a nőre van lőcsölve minden, de minden! Bezzeg ha egy anya mondja be az unalmast! Vagy elveteti a gyerekét! De nem kell eddig menni, csak pl a gyerek fél éves korában vissza akar menni dolgozni, vagy olykor félre teszi a gyereket egy kis én-időért... Ajjajj hátmilyen anya az ilyen? Kicsit kettős mérce ez, és a legszomorúbb hogy nők vagdossák egymás fejéhez! És emellett szólunk le nőket, akik nem akarják megtartani a becsusszant porontyot, ha valaki annak tudatában, hogy a nő mindig magának szüli a gyereket (mert ez tetszik vagy nem így van) úgy dönt, neki nem kell, akkor egyből az nem normális dolog? Egy 12 hetes magzat is kezdetleges, egyedül még soksok hétig életképtelen lény, az abortuszok zöme meg még korábban történik, szóval ennek a lénynek a "megölése" mekkora abnormalitás, egy tehén leölése, ami milliószor komolyabb fejlettségi szinten van mind anatómiai mind kognitív értelemben, az normális, mert a kaja az kell aZembernek. Ezt sosem értettem hogyan jön össze, és logikusan nem is lehet megmagyarázni, csak érzelmekre hagyatkozva, csúsztatással... Márpedig ha érzelmekkel lehet érvelni abortusz ügyben, akkor az is érzelem, hogy nem akarom a gyereket és pont.