Ti nem találjátok igazságtalannak, hogy van, aki csak úgy potyogtatja a gyerekeket, másoknak pedig nem sikerül?

kedves Kérdező!

Amikor majd már ez nem fog dühíteni és nem fog érdekelni hogy másnak miért és nekem miért nem...akkor kezdesz el a helyes útra lépni,és meglátod megtörténik veled is a csoda,csak hinni kell!Tudom miről beszélsz,ez a kilátástalanság és a kétségbeesés fázisa,amiben most jársz,én 2 hónapja törtem ki,igaz én csak magamnak tettem fel ezt a kérdést,és rettenetesen utáltam a szomszédot akinek 4 gyereke van és üvölt,ordít velük,sok szeretetet nem észlelek a kapcsolatukban....mégis rá kellett jönnöm,ez az ő keresztje,az enyém meg az hogy küzdjek azért hogy legyen!Hidd el megértem a fájdalmadat,de próbáld ki és törődj bele hogy nekik az van és mindjárt nyugodtabban állsz neki a te utadnak.Kívánom hogy teljesüljenek az álmaid!És ne törödj senkivel,csak magaddal!Meglátod jobb lesz.... :)

Én soha nem irigyeltem semmit másoktól. A gyereket sem irigylem. Persze a kérdés felmerül bennem, hogy miért pont velem történt a vetélés, de soha nem gondolom utána, hogy miért velem, miért nem mással.

Remélem, érthető a különbség.

A rosszindulat szerintem mérgező, visszahat az emberre.