Ennyi idő után sikerülhet spontán a terhesség? Részletek alul

Csak lázadsz, mert nem akarod elfogadni. Kifogásokat és felelősöket keresel. Ha tudnád, hogy "mitől fogytak el", jobb lenne? Attól lenne gyereked?

Hiába van pontos menstruációd, ha nem esel teherbe. Ha minden olyan tökéletesen működne, akkor lenne gyereked. Mert ha a spermium is megfelelő, 2,5év alatt teherbe estél volna, ez egy tény. Ezt a tényt nem akarod figyelembe venni.

Nincs ezzel baj, csak mivel teljesen irreálisan gondolkodsz a struccpolitika miatt, el fog jönni az az idő, amikor már muszáj lesz szembenézned vele, de akkor már késő lesz ahhoz, hogy bármit is tegyél.

Képzeld azt, hogy eltelt 3 év, nincs már menstruációd se, nincs egyetlen petesejted se. Az orvosok azt mondják, nincs mit tenni, csak petesejt donációval lehetne ESETLEG, az viszont csak közeli hozzátartozó lehet, akinek csomó feltételnek kell megfelelni. Tehát nagyjából biztosra vehető, hogy nem lesz gyereked. Nem bánod, hogy nem próbáltad meg akkor, amikor még megtehetted volna?

#10

Korai petefészek-kimerülés. Ennél hamarabb is jelentkezhet. Teljesen mindegy, hogy meddig szedtél fogamzásgátlót.

Rendes peteérés nélkül is lehet valakinek szabályos ciklusa. Nekem is az volt. Pedig még az LH tesztek is pozitívak lettek középidőben.

#21 vagyok

#36 és 43 nektek végül lett babátok? Ne haragudj, hogy megkérdezem, nem muszáj válaszolni.

Ugyan én a #35 vagyok, de hasonló problémám volt, mint a 36-nak.

Lett baba, lombikkal, a 2. sikerült. Én már 0.8-as AMH-val, 33 évesen max dózist kaptam stimulációban.

"Az a helyzet, hogy én a gyermekvállalást úgy képzeltem el mindig is mint egy kis csodát, ami beköszönt az ember életébe, nem úgy hogy a műtőasztalon belémerőszakolják a gyereket, csak hogy terhes legyek végre"

Mint lombikbaba anyukája, elmondom, nekem sokkal nagyobb csoda volt így, hogy a tudománynak köszönhetően "belémerőszakolták" a gyereket, mert tudom, mi van mögöttünk. 8 év.

5 évig makacskodtam, hogy nem kell lombik, szerencsére én időben észbekaptam.

Azért is rossz olvasni, amiket írsz, mert így voltam vele, csak én már spontán sem reméltem a csodát. És most, hogy itt van a gyönyörű kisfiunk, iszonyat hálás vagyok a munkahelyi pszichológusnak meg a nőgyógyászomnak, hogy segítettek kijönni ebből a passzív állapotból.

Mert ha nem, kb. most is itt tartanék, ahol te.