Sógoroméknak nem jött össze a baba sajnos. Mióta megszületett a picink, megromlott a kapcsolatunk. 1,5 év alatt talán 4x láttuk őket. Szerintetek hogyan álljak hozzájuk?

30-as, de akkor most a sógornőék járjanak oda önmagukon erőszakot véve sírni, depressziózni, lelkileg tropára vágni magukat? Mert persze el lehet menni babázni jó pofát vágva, de annak mi értelme, ha közben az ember szíve megszakad és mentálisan teljesen tönkremegy abba, hogy folyton szembesülnie kell vele, miről marad le?

A bátynak jó lesz a kisírt szemű, depressziós, kamurosszullétes testvérével tölteni az időt? Felszabadult lesz az a kapcsolat? Vagy ez kinek jó lényegében?

és ha pl nem szeretnék a gyerekeket? akkor mi van?

én se játszom senki gyerekével, mert pl. nem érdekel egyáltalán

31-es

Ha nálunk nem jönne valakinek a baba, eszembe nem jutna karácsonykor bejelenteni a nagycsalád előtt, mert van bennem ennyi empátia.

32 Ja miért akkor az a megoldás, hogy ha 10 évig nem sikerül a gyerek, akkor 10 évig nem tartom a kapcsolatot a tesómmal, mert nekik van gyerek, nekünk meg nem? Ez lenne a megoldás szerinted? Akkor utcára sem kellett volna mennem 7 évig, mert rengeteg boldog párt láttam a gyerekükkel sétálni?

Ez talán normális? Hogy ennyire belesüllyedünk az önsajnálatba, a csalódottságba, a szomorúságba? Élet ez? És ha meddő lettem volna, akkor életem végéig depressziós kéne legyek, meg sem kéne próbálnom erőt venni magamon? Ne haragudj, de nekem ez nagyon visszatetsző magatartás. Nem lehet így évekig élni, el kell menni segítséget kérni ha szükséges, de hogy elforduljak a szeretteimtől csak mert nekik van gyerekük, nekem meg ne, az felfoghatatlan.

Nem kell jönni jópofát vágni, de a ló túlsó felére sem kell esni. Végül is a tesóm a gyerekem nagybátyja, de igazából semmi extra. Ha majd a kérdezőék sógornőjenél is összejön a gyerek, utána minden szuper lesz, utána már érdeklődni fog a kérdező férjének tesója az unokaöcs/húga iránt?? Aztán majd a gyereknek magyarázzuk, hogy ja eddig azért tojt le a nagybátyád, mert nekik nem sikerült a gyerek, de most hogy már nekik is van, minden oké...

34 Ásd el te magad, te "nyomorék". Mit képzelsz kivel beszélsz? Nem a seggedből rántottál ki és elvégre én sem szidtam senkit, úgyhogy talán próbáljál meg kulturáltan beszélni. És akkor az ilyen ember hiszi magát többnek meg empatikusabbnak, miközben egyből trágárkodik meg támad, bravó.

35 Neked is tudom javasolni saját magad elásását. Miféle duma ez az ásd el magad? Ez a tinik körében is ciki. Az hogy neked eszedbe nem jutna egy dolog, de nehogy már a másik legyen a szarszemét, amiért a saját otthonában, ahol vélhetően felnőtt, a szüleinek és a rokonaiknak elújságolja az örömét! Én még mindig az vagyok, aki évekig volt hasonló helyzetben, aztán még sem vágtam eret, mikor mindenki jelentette be körülöttünk, hogy jön a baba és nem ott vertem ki a hisztit meg vágtam tönkre más boldogságát.

"el kell menni segítséget kérni ha szükséges"

De azon nem lehet komolyan segíteni, hogy valakinek nem lehet gyereke. Mert az nem olyan, mint egy ház vagy utazás, amit lehet pótolni valamivel, ha vágyik rá az ember. Egy gyereket nincs mivel pótolni.

Szóval el lehet menni pszichiáterhez, az is ugyanazt fogja tanácsolni, hogy kerülje el azokat a helyzeteket, amik a fájdalmára emlékeztetik.

Elmondtam, mi lehet tenni: elfogadni a helyzetet és hálásnak lenni, amiért nem mi vagyunk az ő bőrükben, akkor is, ha rossz érzés, hogy minimalizálódik a kapcsolat. Inkább legyen gyerekem és kevés kapcsolatom a bátyámmal, mint fordítva. Nem lehet elvárni, hogy nekünk járjon minden, a másiknak meg semmi.

Az élet ilyen igazságtalan. Kinek-kinek el kell fogadnia, ami neki jutott.

Ja, én vagyok a keserű, miközben a másik azért fordít hátat a saját tesójának, mert annak gyereke született, neki meg nem. Mintha a tesója tehetne erről. Elhiheted, hidegen hagy, hogy anonim fotelharcosok mit gondolnak arról mennyire sikerült feldolgoznom azt, amin átmentünk, én tudom az igazat, te meg csak tippelgetsz. :)

Senki egy árva szóval nem is mondta, hogy én szülöm a világ közepét, ki állított ilyet?? És olyat, hogy másokra nem vagyok tekintettel? Én nem vagyok tekintettel, mikor valaki azt írja anyóséknál a házastársa testvére bejelentette a babát, ő meg érzéketlen tuskónak titulálta őket és még neki állt feljebb, hogy elkúrták a karácsonyát? Hát hogyne, majd az én szüleim házában engedélyt fogok kérni, hogy mit mondhatok és mit nem. És ez nem empátia kérdés, ez már rég nem az. Azért ne akarjunk már mindent ebbe a szövegbe csomagolni, egy dolog csalódottnak és szomorúnak lenni és más dolog évekig önsajnálatban lenni és elvárni, hogy RÁM mindenki tekintettel legyen. Miért, ő talán tekintettel volt a sógornőjére/ sógorára, mikor megsértődött a hír hallatán? Vagy csak arra kell tekintettel lenni, aki úgy gondolja jobban megérdemli?