Sógoroméknak nem jött össze a baba sajnos. Mióta megszületett a picink, megromlott a kapcsolatunk. 1,5 év alatt talán 4x láttuk őket. Szerintetek hogyan álljak hozzájuk?

Mint írtam, meddő vagyok. De akkor sem lehet folyamatosan erre gondolni, nem lehet az egész életemet eköré építeni. Az én értékemet nem az határozza meg, hogy szültem-e. Értékes ember vagyok akkor is, ha nem lesz gyerekem. Nem hagyom, hogy elhatalmasodjon rajtam a problémám, nem hagyom, hogy tönkretegye a kapcsolatom és az egész életem.

Egyik barátnőm férje főbelőtte magát a meddőség miatt. Nem akartunk ennek az állapotnak a közelébe sem jutni, ezért időben kértünk segítséget, és megtanultuk kezelni és feldolgozni a helyzetet. Már nem kap el a sírógörcs, ha babát vagy terhes nőt látok.

Azt viszont kikérem magamnak, hogy azt mondja bárki, hogy hazudok, mert mint írtam, 4 éve próbálkozunk. A saját küzdelmünk pedig nem volt kérdés, de ha valaki kíváncsi, szívesen leírom priviben.

#7, #11 és #13 voltam.

A leírtakból nem derült ki számomra, hogy mi a bajod a sógorodék viselkedésével. Egyetlen konkrétumot írtál: "nyáron családi összejöveteleken találkoztunk velük, egy percet sem próbált játszani a feleség a gyerekemmel". És ez miért baj? Persze, szerencsésebb lenne, ha úgy tudnának a helyzethez viszonyulni, mint 7-es válaszoló ("Imádom tutujgatni a kisfiát, jó gyakorlás." - ez nekem is mosolyt csalt az arcomra :-) ), de nem várhatod el tőlük, hogy a te gyerekeddel foglalkozzanak. Ezen kívül (saját tapasztalatból mondom) sok ember, amíg nincs saját gyereke, sokkal sutábban tud viszonyulni a gyerekekhez, mert egyszerűen nem tudja, mit mondjon, mit csináljon velük.

Szerintem hívd el őket karácsonyra úgy, ahogyan a szüleiteket is hívjátok. Ha akarnak, eljönnek, ha nem, nem. Ne bántódj meg, ha nem jönnek. És ha eljönnek, de csak veletek, felnőttekkel kommunikálnak, azt is fogadd el.

Mást pedig nem írtál, hogy mi esik rosszul tőlük.

Nem írtad, hogy sértődötten viselkednének, hogy beszólogatnának. Viselkedj velük udvariasan, remélhetőleg ők is így fognak viselkedni, és kész.

Ebből is látszik, hogy halvány elképzelésed sincs egy meddő pár min megy keresztül és mit él át. Értem én, hogy átérzed, megérted.... de hidd el, nem érted. És adj hálát az égnek, hogy nem érted. NEm is kell, ez így van rendjén. De te meg azt értsd meg, nincs ennél fájdalmasabb egy pár számára a világon. Lehet, hogy nem helyes ahogy viselkednek, de ebben a helyzetben ritkán tud az ember racionálisan viselkedni. Kivéve, ha olyan tökéletesen stabil lelkivilága van az embernek, mint a 7-es válaszolónak.

Megértem én, hogy a te tökéletes életedet most némiképp rombolja ez a távolságtartó viselkedés a sógorodékkal, és hogy jelen pillanatban ez a legnagyobb problémád, de nem hiszem, hogy ezen tudsz változtatni.

Amit tehettek a férjeddel: Passzoljátok le a gyereket 2-3 órára (nem karácsonykor nyilván) és csináljatok valami közös programot. Ha erre sem nyitottak, akkor pedig elég ha annyit mondtok nekik, hogy szeretitek őket, ha beszélgetni szeretnének, vagy tudtok tenni valamit értük, akkor szóljanak.

Ennyi. NEm kell ezt erőltetni. Hagyjátok, hogy a maguk módján dolgozzák fel a problémájukat. Idővel majd túlteszik magukat rajta (vagy így, vagy úgy).