Sógoroméknak nem jött össze a baba sajnos. Mióta megszületett a picink, megromlott a kapcsolatunk. 1,5 év alatt talán 4x láttuk őket. Szerintetek hogyan álljak hozzájuk?

Férjem előző házassága amiatt ment tönkre, mert nem jött össze a gyerek. Férjem húgának időközben 3 is született, a 3. pl 1 évesen látogatták meg először. A férjem is sáros értek, kikellett volna állnia magáért.

De ilyen van. Hívd meg őket, legyél Te a felnőttebb.

Viszont azt tanult meg, az a gyerek neked a legfontosabb, másnak nem.

Őszintén? Semmit, ezt a dolgot el kell fogadnotok és hálát adnotok annak, hogy nem ti vagytok az ő helyzetükben.

Mert hiába nem ti tehettek róla, hogy nekik nincs gyermekük, ettől még nekik nem fog kevésbé fájni a dolog. Gondold el, bármikor találkoznak veletek, minden alkalommal szembesülniük kell azzal, miről maradnak le, miben nem lehet részük, mi az, amire a legjobban vágynak és kimarad az életükből.

Ez sajnos nem egy olyan dolog, hogy a testvér szebb vagy gazdagabb vagy bármi, amin azért túl lehet lendülni, a világ egyik legfájdalmasabb helyzetéről beszélünk, amit semmivel nem lehet pótolni. Ezeket az érzéseket nem lehet elnyomni meg tompítani.

Hidd el, én is voltam ilyen helyzetben, szerencsére azért nem ennyire rosszban, hisz lett babám, de amikor sógornőméknél már volt baba és nálunk mg nem jött, mi is minimalizáltuk a találkozást. Miért? Mert minden alkalom után kikészültünk idegileg, pedig nyilván tudtuk, hogy nem ők tehetnek erről, és próbáltam is erőt venni magamon, igenis menni, igenis jópofát vágni és érdeklődni a gyerek iránt, de ezután minden alkalommal egy hétig totál depressziós voltam, zokogtam, beborultam.

Ha nem láttuk őket, kevésbé szembesültünk azzal, miről maradunk le és kevésbé fájt, ez az igazság.

Szóval én azt mondom, ezzel nem tudsz mit csinálni. Én hálát adok neki, hogy lett babám és megérteném, ha valaki, akinek nem lehetne, nem akarna folyton találkozni velem és szembesülni a boldogságommal. Nyilván rossz lenne és sajnálnám, de megérteném. A világ igazságtalan.

Lehet, hogy nem tudják kezelni kellően a helyzetet, de te sem. Miért baj, hogy nem játszott a gyerekkel? A tiéd, nem az övé, nem köteles foglalkozni vele. Nem a gyereked a világ közepe, és te sem vagy sztár attól, hogy szültél.

Hívd meg őket ha akarod, de nem udvariasságból, hanem mert szeretnél velük ünnepelni. Ha nem látod őket szívesen, akkor viszont ne fáradj ezzel, mert csak megkeserítetitek egymás karácsonyát.

Ugyan már, ez a sok pónilelkű ember... Meddő kapcsolatban élek, négy éve nem jön a gyerek. De attól még pl nem a legjobb barátnőm tehet róla, hogy nekik összejött. Imádom tutujgatni a kisfiát, jó gyakorlás. 🙂

Igen, nehéz helyzet, nem mondom, nem az. De aki pszichológiai szempontból stabil, az le tudja ezt a helyzetet kezelni, és nem fog haragudni másra miatta. A meddőség feldolgozásához nem szégyen segítséget kérni, sőt ilyen horderejű dologban tanácsos is. Nem puffogni kell miatta, hanem mindent megtenni azért, hogy legyen az illetőnek is gyereke, ami teljesen belső magánügy, nem kell senkit kirekeszteni miatta.

7-es, te így dolgozod fel, más másképp. Mint mondtam, mindenki tisztában van vele, hogy nem más tehet róla, ha náluk nem jön a gyerek, de ettől még fájhat szembesülni vele, hogy miről marad le.

Ezt nem azt jelenti, hogy utálja a másikat meg haragszik rá, csak végi magát a plusz fájdalomtól. Lehet, te is ezt fogod csinálni 2 év múlva, ha még mindig nem jön a gyerek.

Kérdező és 7-es: nem pónilélek, hanem nem vagyunk egyformák. Hozzátok képest sokkal mélyebben érző emberek is vannak szerencsére.

Abszolút megértem a sógornőt. Amikor a meddőségi kivizsgálások alatt mélyponton voltam - és ez nem egyszer fordult elő - mi sem találkoztunk a kisgyerekes ismerősökkel. Amikor jobb passzban voltam, akkor meg igen.

Kérdező: ne erőltesd rá magatokat arra a szegény nőre. Neked jobb lenne, ha összeültök és szerencsétlen fél óránként szalad ki sírni, mert annyira fáj neki saját gyerek hiánya?

És igen, igaza van az egyik előttem szólónak: az ember nem lesz szűzmária attól, hogy szül egy gyereket, meg világközepe sem, hogy mindenkinek hozzá kelljen igazodni.

Több megértést...