Irigyek vagytok a kisbabás ismerősökre?

Szomorú ezeket olvasni, aki nagyon vágyik rá annal nem jön, aki meg nem vágyik rá annak igen.

Én sosem akartam nagyon gyereket, a férjem mondjuk igen, egyetlen egyszer voltunk együtt 8 év alatt védekezés nélkül félig meddig véletlenül, hát itt alszik mellettem a 2 éves "eredménye". És nekem meg ez nehéz a mai napig, bár imádom és bármit megtennék érte,kis gyönyörűm, de nem érzem magam igazán anyának, nem annyira nekem való ez, de ez van...rettegek hogy mégegyszer nehogy terhes legyek, kár hogy nem lehet elköttetni csak úgy magad, én elsők közt lennék.

Sajnálom aki meg pont az ellentettjével küzd, igazságtalan sokszor a sors.

45: ne csüggedj, neked is meglesznek a körülmények. Felépítettél egy tervet nagyon helyesen, és most csak annak a lépésein kell szépen végig haladni. Eljön az időtök nektek is. 🙂

47: hatalmas respect, amiért ezt így le merted írni. Több hozzád hasonló nő van, mint gondolnád... Csak ők inkább jönnek panaszkodni ilyenkor, hogy a gyerek így rossz, úgy nem alszik, amúgy nem tudott végigaludni egy éjszakát hónapok óta, és örüljünk neki, hogy nekünk még nincs. Ettől kinyílik a bicska a zsebemben. Persze, tudom, hogy nehéz kisgyerekes anyukaként, csak ne túrja az orrunk alá, hogy nekünk milyen jó, mert még nincs. Egy szó, mint száz: mindenkinek megvan a saját problémája, és kevés az őszinte ember, aki ki meri mondani. Így ismeretlenül is jó embernek tartalak, mert leírtad.

35 voltam.