Párom nem akarja a 3. babát. Te fel tudnátok dolgozni az abortuszt?

Gyógyszert szedtem, úgy ahogy kell, viszont túl vagyok egy antibiotikum-kúrán is. Tudom, ilyenkor vigyázni kell, úgy gondoltuk a megszakítás is elég. Most kiderült, terhes vagyok. Párom csuklóból rávágta: ő vigyázott, hogy lehet. Mondanom sem kell, milyen rosszul esett, mintha szándékosságot feltételezne nálam vagy mást....

Következő értelmes hozzászólása pedig annyi volt: Akkor irány a doki. Miért, nem egyértelmű?

Azt hiszem, bennem ott és akkor meghalt vmi...

Ennyire direktbe, gondolkodás nélkül....

Hozzáteszem nagyon jó anyagi körülmények között élünk négyen. Mindkettőnknek fix. munkahelye van, határozatlan idejű szerződéssel, nincs hitelünk, van házunk, két autónk, megtakarításunk.

Én nagycsaládban nőttem fel, szerintem ahol két gyereknek jut, ott jut a harmadiknak is, pláne anyagi biztonságban. Meg ránézek a két gyönyörű gyerekemre, s az jut eszembe, hogy ha nekik megadtam az esélyt arra, hogy éljenek, akkor a harmadiktól vegyem el? Öljem meg? Én hiszem, hogy minden okkal történik!

Én képtelen lennék az abortuszra. Soha nem tudnám magamnak megbocsájtani.

De a férjem hajthatatlan, csak azt mondogatja, hogy megbeszéltük, kettő lesz. Fel is kell őket nevelni, útnak kell őket indítani.

Értem én ezt is. De mégsem.

Kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem, ha esetleg kész tények elé állít, a 3. gyereket választom és nem őt. Jelenleg azt érzem, inkább lennék egyedül a három gyerekkel (amúgy tulajdonképpen a kettővel is szinte mindig én vagyok, mert a munkarendje miatt sokszor úgy van itthon, hogy vagy a gyerekek nincsenek, vagy már alszanak), mint vele és a másik kettővel.

Vagy lehet nem vetetem el, s mégsem megyünk szét, de mindig a szememre fogja vetni, hogy én akartam, ő megmondta, s nem várhatok majd segítséget tőle.

Úgy örülnék, ha pozitív sikertörténeteket olvasnék, mert még mindig bízok benne, hogy megbarátkozik a gondolattal és jobb belátásra kerül...