Párom nem akarja a 3. babát. Te fel tudnátok dolgozni az abortuszt?

Kedved kérdező! Teljes szívből sajnálom a helyzetedett, és egy részről együtt tudok veled érezni!

23 éves voltam, jó anyagi helyzetben voltunk a párommal, mind a kettőnknek biztos, jól fizető állás, lakás(mint nálatok) 5 éve voltunk együtt akkor már, én már akkor szerettem volna babát, elmondtam neki, hogy szeretném ha bővülne a családunk, benne volt mondta ő is szeretne.

Abbahagytam a foggátlót és belevágtunk a baba projektbe. Sajnos 10-11 hónapig semmi. Végül össze jött, boldogok voltunk mind ketten, 12 hetesen elvetélt érem. Majd rá fél évre körülbelül ismét csak 9 hetesen. Ő teljesen kiakadt hogy nem képes gyereket nemzeni és hogy inkább hagyjuk az egészet, a kapcsolatunkkal együtt. Szétköltöztünk. Na akkor teljesen kiborultam nem akartam se gyereket se kapcsolatot, erre kiderült nem sokkal rá hogy 11 hetes terhes vagyok. Akkor sajnos nem tudtam neki örülni teljes szívemből, de még is csak az én babám szíve dobogott bennem. Összeszedtem magam, elé álltam a "volt" párom elé a pozitív teszttel, és az orvosi papírral.

Elsírta magát a boldogságtól, mindenért bocsánatot kért, azóta engem is és az édes kislányunkat is (már 2 éves) a tenyéren hordozza. Nehéz időszak volt az életünkben, de minden helyre jött.

Ha esetleg nem jött volna vissza hozzám akkor se lettem volna képes abortuszra menni, felneveltem volna egyedül is. Persze megértem 3 gyerekkel másabb lenne, tény is való!

Azt tisztelem benned a legjobban hogy inkább maradnál egyedül a 3 gyerekkel mint hogy elmenj abortuszra!

Hátha meg fog érteni a férjed és észhez tér, nagyon kívánom neked hogy helyre jöjjenek a dolgaitok!

Sok sikert mindenhez! És nagyon sok erőt kívánok hozzá!

(Majdnem el is felejtettem most várjuk a 2. babánkat es kisfiú lesz)

Teljesen megértelek, Kérdező.

Az élet nem úgy zajlik, ahogyan elterveztük, amiben megállapodtunk (amúgy tök unalmas is lenne).

A második házasságomban élek, a férjemnek is a második házassága. Szerettünk volna közös gyereket, másfél évet vártunk rá, volt közben egy vetélésem is. Most, hogy sikerült, genetikai vizsgálatra mentem, benne vagyunk már a korban. Kiderült, hogy a fiunknak genetikai eltérése van, amit nem szeretnék itt részletezni. Valószínűleg komolyan nem fogja befolyásolni az életét, de mégis van ez az eltérés. A genetikán felajánlották az indukált vetélés lehetőségét. Ha élettel összeegyeztethetetlen lenne a baj, vagy Down szindrómás lenne a baba, éltem voltam vele, azonban így azonnal nemet mondtam, azonban a férjemmel is meg kellett beszélnem.

Ha ő azt mondja, így nem kell neki a baba, akkor nagyon csalódtam volna benne. (Még egyszer: normális életet fog élni a gyerekünk). Ez lett volna bennem a legerősebb érzés, azt hiszem. Hogy nem áll mellettem, amikor tényleg gáz van, és nem vállalja velem az esetleges nehézségeket. Hol van akkor a "jóban-rosszban, egészségben-betegségben"?

Az élet nem habostorta, ahogy a mondás tartja. Mi azért vagyunk egy pár, hogy együtt oldjuk meg a problémákat.

Bízz még benne, hogy változik a véleménye, és most csak a pánik beszél belőle!

Igen, kérdező, anya vagyok. Egy gyerekem van, akinek nem a férjem az apja. Anno, még a megismerkedesunk kezdetén amikor szóba került a gyermekvallalas, ő elmondta, hogy ő nem akar közös gyereket. Bennem felmerul időnként, hogy jó lenne, de mi anno úgy döntöttünk, hogy nem lesz, így nem is lesz. Ha véletlenül teherbe esnék, amire esélyt nem látok, hiszen több mint 20 éve élek nemi életet, mindig megfelelően védekeztek és csak egyszer lettem terhes, akkor, amikor azt terveztük, így nálam egy pillanatig se lenne kérdés az abortusz. Nekem fontos a kapcsolatom, fontos az, hogy tartsuk az egymásnak tett ígéreteket, megállapodásokat.

Neked nem. Neked te vagy a fontos, mindenki mas lényegtelen. Lényegtelen a már meglevő 2 gyereked, hogy őket hogy érinti majd, ha apuka nem megbekul a harmadik gyerek gondolatával, hanem lelep. Egyedülálló anyának lenni nem nagy öröm, bár való igaz, hogy én csak egy gyerekkel próbáltam, nem hárommal.

Mindegy, a te életed, úgy éled, ahogy akarod, de nem ártana, ha a rózsaszín felhőben való ringatozas helyett a valóság is eszedbe jutna.m

Egyik előző válaszoló írta, hogy a párja és a neki tett ígéret (hogy ne legyen több gyerek) fontos. Ezzel nem értek egyet, mert nem tudhatod, hogy aki melletted van ma az holnap is melletted lesz-e. És ha elvetetné a gyereket egy férfi miatt, aki lehet holnap lelép, akkor egy életre megbánná a döntést. Az anya-apa és az anya-gyerek kapcsolat közül az utóbbi a fix pont. A férj holnap elhagyhatja és nem lesz mellette, de a tény, hogy a gyereket a szíve alatt hordozta és az ő gyereke marad mindig az nem változik.

Az más tény, hogy mi van akkor, ha ez a gyerek a meglévő kettő rovására megy. Viszont egy ilyen instabil apa lehet abortusz után sem marad a családdal, talál holnap is egy kibúvót amiért oka lesz lelépni.