Párom nem akarja a 3. babát. Te fel tudnátok dolgozni az abortuszt?
Gyógyszert szedtem, úgy ahogy kell, viszont túl vagyok egy antibiotikum-kúrán is. Tudom, ilyenkor vigyázni kell, úgy gondoltuk a megszakítás is elég. Most kiderült, terhes vagyok. Párom csuklóból rávágta: ő vigyázott, hogy lehet. Mondanom sem kell, milyen rosszul esett, mintha szándékosságot feltételezne nálam vagy mást....
Következő értelmes hozzászólása pedig annyi volt: Akkor irány a doki. Miért, nem egyértelmű?
Azt hiszem, bennem ott és akkor meghalt vmi...
Ennyire direktbe, gondolkodás nélkül....
Hozzáteszem nagyon jó anyagi körülmények között élünk négyen. Mindkettőnknek fix. munkahelye van, határozatlan idejű szerződéssel, nincs hitelünk, van házunk, két autónk, megtakarításunk.
Én nagycsaládban nőttem fel, szerintem ahol két gyereknek jut, ott jut a harmadiknak is, pláne anyagi biztonságban. Meg ránézek a két gyönyörű gyerekemre, s az jut eszembe, hogy ha nekik megadtam az esélyt arra, hogy éljenek, akkor a harmadiktól vegyem el? Öljem meg? Én hiszem, hogy minden okkal történik!
Én képtelen lennék az abortuszra. Soha nem tudnám magamnak megbocsájtani.
De a férjem hajthatatlan, csak azt mondogatja, hogy megbeszéltük, kettő lesz. Fel is kell őket nevelni, útnak kell őket indítani.
Értem én ezt is. De mégsem.
Kétségbe vagyok esve, mert úgy érzem, ha esetleg kész tények elé állít, a 3. gyereket választom és nem őt. Jelenleg azt érzem, inkább lennék egyedül a három gyerekkel (amúgy tulajdonképpen a kettővel is szinte mindig én vagyok, mert a munkarendje miatt sokszor úgy van itthon, hogy vagy a gyerekek nincsenek, vagy már alszanak), mint vele és a másik kettővel.
Vagy lehet nem vetetem el, s mégsem megyünk szét, de mindig a szememre fogja vetni, hogy én akartam, ő megmondta, s nem várhatok majd segítséget tőle.
Úgy örülnék, ha pozitív sikertörténeteket olvasnék, mert még mindig bízok benne, hogy megbarátkozik a gondolattal és jobb belátásra kerül...
Én sosem értem, hogy valaki hogy tud itt ilyen paraszt módjára leoltani ismeretleneket....
Hallod, végképp nem az hiányzik, hogy lebarmolj!!! Képzeld, tudjuk, hogy nem 100%, de gondoltam, gyógyszer mellé elég, mert régóta szedem!
És látod, mondtál egy értelmeset is: ketten kellettünk hozzá, ketten voltunk BUTÁK!
Ezért nem értem, a férjem miért engem hibáztat és miért nem gondolkodik felnőtt, értelmes APUKAként. Legalább fontolóra venné, ha ő is benne van a dologban. Ez az én problémám.
Nem, én nem tudnám feldolgozni... Főleg így, hogy minden adott hozzá, és te szeretnéd is! Próbálj beszélni a férjeddel, hogy ezt te nem bírod megtenni!
Első kicsit durva volt... Pedig azért gyógyszer mellett (hiába az antibiotikum),+megszakítással nem sok esélye lett volna a terhességnek, de nálatok becsúszott. Ha már tényleg nem húzott gumit a férjed, akkor gondolkodhatna, hogy ketten hoztátok ezt a bébit össze, sőt... Rámehetsz lelkileg így az abortuszra! Én biztos valahogy megpróbálnék hatni a lelkére. Így nem lehet elvetetni egy babát, hogy te ennyire nem szeretnéd! Neked kell odafeküdni és nem neki, könnyen beszél... Mi mindketten akartuk a harmadik babánkat, de más okból úgy volt, hogy nem tarthatjuk meg. Majdnem belebetegedtem, de szerencsére megoldódott. Ha el kellett volna mennem az ab-ra azt nem éltem volna túl! A legjobbakat kívánom nektek, és remélem sikerül megbeszélnetek!!
Ne legyetek ilyen barmok, mégis mennyi esélyt saccoltok volna évek óta szedett fogamzásgátló és megszakítás mellett? Mi a házasság alatt végig megszakítással voltunk együtt -mert tulajdonképpen nem lett volna gond, ha bármikor baba lesz a dologban - de csakis akkor lett gyerek, amikor ráálltunk a projektre. Nehogymár olyan nagyszázalékot adnátok a megszakításnak, ha előtte évekig volt fogamzásgátló és csak néhány napig nem volt 100%-os...
Ha megtörtént akkor én egyértelműen megtartanám. Valószínű nem volt az olyan becsületes megszakítás, mint amilyennek az apuka beállítja, mert előváladéktól ilyen körülmények mellett a 0-át ütné a terhesség esélye. Nem vette ki időben és kész.
Újabb kiokosítás...
TUDOM!
Amúgy 33 és 36. Több diplomásak. Talán értelmesnek tartom tartom magam...
Hát köszi. Ilyenkor Nektek jó még egyet a másikba rúgni, hogy bezzeg Ti mindent frankón jól csináltok?
Egy este volt amúgy. Ünnepeltünk, sok idő után végre felszabadultan, megbontottunk egy bort. Gumi nem volt itthon, a hév az viszont igen. Meg nem álmodtam, hogy galiba lesz ebből.
De hát minek magyarázkodom? A soraim végén írtam, hogy sikertörténeteket várnék, hogy egy kis lelket öntsenek belém...Na mindegy. Szapuljatok tovább!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!