Párom nem akarja a 3. babát. Te fel tudnátok dolgozni az abortuszt?

Annyira sajnálom, hogy a te férjed (is) így reagált.

Sajnos tudom milyen érzés lehet ez most neked.

Megszületett az első babánk és ő nem akart többet. Azt mondta, hogy ezt a gyerekeket is elkényeztettem, korábban én egyáltalán nem akartam gyereket- mi van most velem ?-, nincs is időnk 2 gyerekre, stb...

Aztán csak jött a második baba. Mondtam, hogy terhes vagyok, mire azt mondta, hogy ő továbbra sem akarja. De mondtam neki, hogy ez már egészen más, mint elméletben beszélni róla mivel már itt van. Ő csak azt mondta, hogy nem érdekli nem akarja.

Sok mindenre gondoltam. Felmerült bennem, hogy abortusz. De rájöttem, hogy soha nem tudtam volna teljes életet élni az EGYIK GYEREKEM nélkül. Mivel ő is az enyém.

Szóval én nem könyörögtem. Elmondtam neki, hogy őszintén sajnálom, hogy még csak meg sem kérdezte, hogy ÉN hogyan vagyok, és hogy ÉN mit akarok. Ugyanis ez az ANYA döntése. Nem foghatja senki az apára, mivel az anya szíve alatt dobog a másik szív. Ez csakis az anyán múlik.

Elhagytam. Mondtam neki, hogy úgysem tudnék még csak ránézni sem amiért elvből elutasítja a második kisbabánkat. Hát mi nem álltunk akkor olyan jól, mint ti. Nem a létminimumon voltunk, de azért egyedül nekem 2 gyerek problémás volt. A szüleimhez költöztünk. A fiam után, egy gyönyörű KISLÁNYOM született. Annyi örömet okoznak, hogy az elmondhatatlan.

Amikor a lányom bölcsibe ment, én is visszamentem dolgozni. Egy évvel később megismertem a páromat. Tudta, hogy 2 gyerekes egyedülálló anya vagyok. Azóta eltelt 2,5 év. Együtt vagyunk és nagyon szeretem. Nem csak azért mert kiállt mellettem, és a lányomnak az első pillanattól az APJA. (ahogy a fiamnak is!) Mindenben támogat LELKILEG is. Életem legjobb döntése volt, hogy akkor nem könyörögtem, nem akartam megállapodásra jutni. Ha nem jön egy férfiben azonnal a MEGÉRTÉS, nem az öröm, a MEGÉRTÉS, akkor mindegy már sajnos...

Együtt maradhattok, de itt valaki sérülni fog! Ami szerintem a legrosszabb, ha elveteted. Akkor egy biztos pont lesz: a gyermeked. Ha elveteted, akkor már ő sem. Én erre gondoltam.

Sokszor eszembe jut, amikor ránézek a lányomra, hogy akár egy gyenge pillanatom és talán most nem ülne mellettem. RAJTAM múlt az élete. Istennek hálás vagyok, amiért erőt adott, hogy meghozzam a döntést. De nem hiába! Rendkívül boldog vagyok az új párkapcsolatomban.

Nagyon sok erőt kívánok és azt, hogy legyen benned kitartás! Ne akarja mindenáron úgy dönteni, hogy a férjednek jó legyen. Gondolj arra, hogy milyen élet vár rád!

Azt majdnem elfelejtettem mondani, hogy most ikrekkel vagyok terhes :)

Nálunk így volt s harmadik, mint nálatok. Kedvünk volt egymáshoz, még óvszer is volt otthon, de a másik szobában. Kockaztattunk, hogy egy aktusból biztos nem lesz baba, de lett.

Nálam is evidencia volt, hogy azért nem ölhetem meg a gyerekem, mert messze volt az óvszer

Mindenki hülyének nézett, anyósom is, anyám is, de megtartottuk. Végül az első sokk után a férjem is ráàllt a dologra, bár én már a pozitív teszttel a kezemben azt mondtam, hogy meg fog születni. A nagy akkor volt három éves, a kicsi egy. Egy csoda a harmadik gyerek, ő is lány, nélküle nem lenne teljes a család.

Sajnálom, és remélem, most csak a rémület beszél a férjedből. Egy szerető családban, főleg, ha az anyagiak is rendben vannak, nem lehet más, mint hogy megszületik a meglepetés baba!

Nagyon szoritok neked. Nem tudom elképzelni, hogy a ferjed emiatt elengedjen benneteket.