Megtartanátok így a babát?
Váratlanul teherbe estem.
Rendszeresen védekezünk a férjemmel, fogalmam sincs, mi történhetett.
Már mindketten elmúltunk 40 évesek, és van 2 fiunk (14 és 12 évesek)
Most úgy érzem, nincs kedvem elölről kezdeni a terhességet és a gyereknevelést, talán már kiöregedtem ebből.
És inkább már az unokánk lehetne ez a baba, mint a gyerekünk.
De ha elvetetem, attól félek, megbánom.
Néhány érvet várok amellett, hogy megtartsam.
Előre is köszönöm!
Minden ismerősöm határozottan ment az abortuszra,és mindegyik megbánta miután megtette.
Ahogy írják,egyáltalán nem lesztek fehér holló,és az nekem nem érv,hogy nem fogtok tudni csavarogni...te is vacilálsz rajta,tehát akarod csak van benned félelem.Ez természetes,de szerintem megbánnád ha elvetetnéd.
Kedves Válaszadók!
Még egyszer köszönöm a sok-sok hozzászólást, véleményt!
A konkrét döntés még nincs meg, de a férjemmel összeírtunk egy táblázatot, melyben összefoglaltuk a pro és kontra érveket.
Abortusz:
-idősebbek vunk
-láthatjuk-e felnőni, családot alapítani
-lenne-e a részünkről elegendő türelem, energia; jó szülők lennénk-e a kicsi számára is?
-kényelem (a gyerekeink egyre önállóbbak lesznek, magunkra több idő jut)
Megtartás:
-ő is a miénk
-könnyebb lehet
-fiatalosak maradunk
-lelkiismeret-furdalás
Eszembe jutott, hogy az első terhességem idején milyen felszabadult voltam; párnát raktam a ruhám alá, hogy néhány hónap múlva majd milyen leszek; izgatottan futottam át a katalógusokat, s kerestem a legszebb babaruhákat, gyerekneveléssel kapcsolatos könyveket olvastam.
Eszünkbe jutott az is, hogy a fiúknak elmondjuk, hogy várandós vagyok? Kikérjük a véleményüket? Vagy ha valamiért mégsem tartjuk meg, csalódás lesz a számukra?
a fiúknak ne mondjátok el- csak ha már érkezik a kistestvér- nem az ő véleményük számít, a tiétek.
Nekem meg eszembe jutott, hogy milyen jó, hogy Arany János szüleinél az életre billent a mérleg.
Nem tudom, miért gondolja valaki, hogy "több idő jut magunkra" - és hogy az alatt a "több idő alatt" nem lenne mardosó a hiány? Valójában a 3.gyerekkel több idő jut mindenre, könnyebb is, utazni is, nem izgulja szét magát az ember, mint az elsőnél, hogy "mindent jól csinálok-e", a nagyok is nevelik, nálunk a 3-kal a vidámság érkezett a családba.
A fiúkat csak akkor avassátok be, ha megtartjátok! Nekem 30 éves nőként is sokkoló volt megtudni anya velem való terhességének a kiskönyvéből, hogy volt egy abortusza a bátyám és köztem. A döntésben úgysem segíthetnek, ez súlyos döntés, egy emberke életől van szó, mivel már a hasadban van, nem egyszerűen "szeretnétek-e kistesót" kérdés.
Ez a látom-e felnőni, unokázni kérdés engem nem befolyásolna, mivel anyukám annak idején 21 és 24 évesen szült, mégse láthatott minket felnőni. Nem korban, hanem sorban, szokták mondani. A másik meg, árvaként is köszönöm szépen azért az életemet, ha nem is kísérhette anyu sokáig. Szóval ezen ne rágódj szerintem, hülyén hangzik, de senki nem választaná inkább a nemlétet "csak" azért, mert nem ősz halántékkal veszít szülőt. De mivel fiatalok vagytok, egészségesek és 100 évig fogtok élni, nincs is miről beszélni, csak gondolatébresztőnek írtam ezt. :)
Én jelenleg 24 éves vagyok, édesanyám 16 évesen szült.
Nekem most fog születni a második gyermekem, az első 3 éves.
2015 novemberében született egy testvérem, aki ugye most 8 hónapos. Tehát igen, édesanyám (42) évesen szült úgy hogy már van egy 3 éves unokája. Ők tervezték a babát.
Nem bánták meg, jó az ő férje fiatalabb, de én ha jött ez az áldás aki nem véletlenül jött, védekezés mellett meg pláne akkor megtartanam. Amúgy is, pedig 30 felett nem szeretnék szülni, de ha úgy alakulna akkor nem merülne fel a kérdés. Remélem pozitívan döntesz és boldogságot hoz csak az életetekbe :)
Szia, nem könnyű döntés előtt állsz. Bár én fiatalabb vagyok de volt egy kényszerabortuszom, amit nem kívánok senkinek. Azóta van egy 4 éves kislányom és még állapotos is vagyok újra, de nincs nap hogy ne jutna eszembe az a pici élet aki elindult volna, higy mi van ha mégis egészséges lett volna, ha netán mégis megszülhettem volna. Soha nem múló fájdalom, pedig én nem dönthettem. Mivel van két nagyobb gyereked, több okból is megtartanám a helyedben:
Veletek bármi történne, soha nem lenne árva, van két testvére aki valószínűleg a remegő kezét is simítani fogja még.
van két nagyobb gyereked aki sokban segíthet, még akkor is ha saját életet él majd. Mire felnőnek vigyázhatnak rá és ti is lehettek kettesben, addig meg a két másik miatt is kötöttek vagytok.
Szerintem jól gondold meg és kívánom tegyen a döntésed boldoggá.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!