Ti vállalnátok úgy gyereket, ha egyedül kéne nevelni?

Ebben a helyzetben igen. Nem tudnám elvetetni.

Viszont mindent megtettünk azért, hogy ne csússzon be baba ameddig nem terveztük és akkor lettem terhes, amikor babát szerettünk volna mindketten.

Nem vállalnám.

De ennek megfelelően is védekezek. Ha beteg vagyok akkor gumit használunk, soha egy szemet sem hagyok ki.

Én nem vállaltam 19 évesen. De nekem hátterem sincs. Szülők sem. Nem lettem volna képes egyedül gondozni, ellátni, semmim sem volt akkor.

Most 32 évesen is azt mondom, hogy jól döntöttem. Van egy 3 éves fiam, és tapasztalom, mekkora felelősség és "teher" is tud lenni. Ezt egyedül nincstelenül nem tudtam volna vállalni. Sem anyagilag, sem lelkileg.

Szóval azért az sem mindegy, mennyi idős az ember, van-e háttere, van-e anyagi biztonsága...stb.

Nem ilyen egyszerű a kérdés.

Van már egy gyermekem, és jelenleg egy "becsúszott" terhességem. Terveztünk közös gyermeket, csak későbbre, együtt sem éltünk még a párommal, amikor terhes lettem.

Nekem fontos volt a támogatása, hogy ő is akarja. Egyedül nem vállaltam volna, mivel pontosan tudom, hogy mivel jár egy gyermek nevelése, és már a meglévő gyermekemért is felelősséggel tartozom. Mivel a párom nagyon pozitívan állt a babavállaláshoz, így KÖZÖSEN eldöntöttük, hogy akkor jöhet.

"Ti vállalnátok egyedül is a babát?"

Igen, mindenképpen.