Egyedülálló anyák, apák, ha újra dönthetnétek megint vállalnátok babát?

persze, hogy nehéz,egyeztetni a munkát, ovit, sulit, főzni, bevásárolni, mindent egy kisgyerekkel. DE ugyanúgy vállaltam volna, ha tudom előre mi lesz. Jobban mondva tudtam, hogy egyedül álló anyuka leszek, már terhességem legelejétől. 20 éves se voltam. 8 évig neveltem egyedül, férfi nélkül a gyerekemet, ha előről kezdhetném, csak annyit változtatnék az egészen, hogy nem mondtam volna el az apjának, hogy kismama lettem. Így sem, úgy sem törődött soha egyetlen percet sem vele,csak cirkuszolt, ordibált a gyerekkel is, velem is, ha nem volt pálinka. A mai napig sem törődik vele, nem keresi, de jobb így. Megkíméltem volna a gyerekemet attól, hogy azt lássa, az "apjának" már azóta 3 gyereke van, a legidősebbel egyidős,(majdnem egyszerre szültünk, 2 nap különbséggel, az osztályon 2 gyerek is az ő nevén volt, gondolhatod hogy éreztük magunkat, majdnem összekeverték a gyerekeinket!) őket is csak pofozza, semmi szeretetet nem ad egyik gyerekének sem. A gyerekemért tűzbe mennék, nekem ő a minden. Akkor eldöntöttem, ha egyszer még terhes leszek, nem mondom el az apának..hát lett párom, együtt izgultunk a terhességi teszt fölött, és együtt sírtunk örömünkben, amikor pozitív lett! Meg sem fordult a fejemben, hogy ne együtt neveljük fel, a párom immár 2 gyermekes apuka. Igen, "övé" a nagylány is, mint a kisfiunk. A lányomat a nevére vette, így vagyunk egy nagy, boldog család.

Nem, nem vállalnam. Elmond határtalanul nehéz. Anyagilag es érzelmileg is. Nálunk apuka egyáltalán nincs a képben, lelépett meg a terhesség alatt.