Barátkozzak egy gyerekes egyedülálló anyukával munkahelyen?

Barátokat az ember elvileg nem az alapján választ, hogy egyedülálló-e, és hány gyereke van...

Szimpatikus? Van közös témátok? Kedveled? Ha igen, akkor barátkozz vele, ha nem, akkor meg nem. Ilyen egyszerű.

Ha pedig később úgy érzed, hogy nagyon rád száll, akkor majd megbeszéled vele, vagy egyszerűen a munkán kívül nem találkoztok többet.

Ha szimpatikus akkor barátkozz ha nem akkor csak maradjon a munka kapcsolat.

Sajnálom szegény egyedülálló anyukákat, mindennek el vannak könyvelve, de most már kiderült, hogy barátkozni se akarnak velük.

Tapló vagy öreg!

Inkább ne barátkozz vele. Ő megoldja a saját problémáit, de a tieid nem hiányoznak neki.

Attól függ milyen célból akarsz vele barátkozni?

Elég kemény, megkeseredett és harcos típusúak általában az egyedülálló anyák. Nem mind persze, de eléggé jellemző. Barátkozni lehet, annyi időt szánsz rá, amennyit akarsz, ha nagyon rád száll, majd lekoptatod, hogy nem érsz épp rá, stb. Vagy ügyelj arra, hogy ne engedd teljesen közel magadhoz már a kezdetektől és akkor nem száll rád.

De ha férfi vagy, akkor különösen vigyázz! Nehezen szoktak pótapukát találni, és aki egy kicsit is meghallgatja őket, arra a pasira bizony rászállnak! Eleinte nem fog panaszkodni, hogy mennyi problémája van. Azt fogja játszani, hogy milyen könnyű az élete gyerekkel is, és teljesen részt tud venni egy párkapcsoltban.

Ez persze hülyeség, ugyanis egy kisgyerek rengeteg időt igényel és ez természetes. Tehát vagy belemész a pótapukaságba, vagy jobb, ha nem barátkozol...

5. miből gondolod, hogy a kérdező férfi?

Szerintem inkább nő azok olyan hülyék, hogy ilyenen agyaljanak

Hát ha úgy állsz hozzá, hogy rádzúdítja úgyis a problémáit, akkor hagyd az egészet.

Egyébként én is pont ez miatt nem szeretek már annyira új emberekkel megismerkedni,mert bőven elég a jelenlegi barátaim dolgaival képben lenni ....

Abszolút megértem, ha nem akarod más problémáit is a nyakadba venni, ez logikus. De ezt utólag szokták megoldani, nem pedig előre ez alapján választani barátokat... Nem csak egyedülálló anyukák lehetnek panaszkodósak, hanem gyakorlatilag bárki...

Nekem is szakadt már meg barátságom, mikor kiderült, hogy a lánynak (nőnek...) annyi lelki gondja volt, hogy abból könyvet lehetett volna írni, és mindet velem akarta megoldatni. Természetesen az ember segít a barátainak, de egy idő után azt kellett mondanom, hogy na, ez már sok. Nem akarok depresszióba esni minden találkozás után...

Sajnáltam, de önvédelemből azt mondtam, hogy ezt a barátságot szakítsuk meg.

Mielőtt megköveztek: nem olyan problémái voltak, ami megoldható, és kész, hanem állandó, indokolatlan bánkódás, szélsőséges pánikbetegség. Tőlem várta volna, hogy kísérgessem mindenhova, ahova menni akar, pedig egyrészt 10 évvel fiatalabb voltam nála (én még sulis, ő meg felnőtt, dolgozó nő), másrészt meg kb. 30 kilométerre laktunk, és elvárta, hogy akkor is menjek segíteni, ha a sarki kisboltba akart leugrani. Mikor egyszer mondtam, hogy most nem jó, mert vizsgázom (igaz volt!!), akkor pedig kiakadt, zokogott, toporzékolt, hogy én direkt bántom őt, pedig tudom, hogy neki milyen nehéz...

Na, itt volt elég!

Az ilyentől menekülni kell. De visszatérek arra, amit az elején mondtam: ilyesmit senkinek sem előlegezünk meg, főleg nem, ha még okot sem adott rá! Ha ilyen, majd lekoptatod.