Barátkozzak egy gyerekes egyedülálló anyukával munkahelyen?

Nyugodtan kezdj el vele ismerkedni, aztan latod, hogy milyen tipus... Ha panaszkodos es keserü, akkor hagyod, de ha nem szerintem nyugodtan baratkozhattok, az, hogy valaki egyedülallo anyuka, semmit nem jelent. Az egyik kolleganöm is ilyen, egyedül nevel 2 gyermeket, es abszolut nem panaszkodos, inkabb belevalo es vagany, remek humorral - persze mindezt esszerü keretek között csinalja, es lathatoan fontosak a gyerekei, ami erthetö. Nem mindenki megkeseredett es morcos, söööt... :)

23/L

"5. miből gondolod, hogy a kérdező férfi?

Szerintem inkább nő azok olyan hülyék, hogy ilyenen agyaljanak"

Nem gondoltam, hogy férfi, csak azt gondolom, hogy ilyen kérdésen csakis akkor van értelme gondolkodni, ha megvan az esélye annak, hogy akivel barátkozni szeretnénk, többet akarhat, mint barátság... Normál esetben ezt egy anyuka csakis férfival teszi, ezért írtam arról.

Nőként feltenni egy ilyen kérdést, szerintem eléggé furcsa. Nőként barátkoznék vele olyan szintig, ami jólesik nekem is. Beszélgetek vele ebédszünetben, sétálok vele a buszmegállóig munka után, akár bemegyek vele egy ruhaboltba, ha tanácsot kér, vagy én tőle, hogy hgoy áll egy ruha.., stb. :) Ha még hasonló az érdeklődési köre, akár még elhívhatom kirándulni is, ha megyek a barátaimmal. De ezt csak akkor teszem, ha szimpatikus. Az meg nem azon múlik, hogy van-e gyereke.

Ha netán előjön belőle a panaszkodós elviselhetetlen nőszemély, akkor nem fogok vele ennyire barátkozni és kész. Az ember tudjon korlátokat szabni.

Ehhez nem kell feltenni ilyen kérdést. Ez csakis akkor kérdés szerintem továbbra is, ha az anyuka többet akar, mint barátság, akkor viszont férfi-kérdés, na...