Mit gondolnátok egy 17 éves anyukáról?

A 15-ös hozzáállása nagyon szimpatikus nekem, nagyon érett, felnőtt gondolkodású. Ő legalább elismeri, h a szülők segítsége sokat jelentett nekik, a 15-16 évesen teherbe ejtett tinicsajok meg nagy mellénnyel hangoztatják, h ők milyen függetlenek, meg h nem szorultak rá senkire, megadtak mindent a babának. Már sok kérdésnél előjött ez és még véletlenül sem úgy állnak hozzá, "fiatalon lettem terhes, de nagy szerencsém volt, mert a szülők mellettem álltak, segítettek lakhatással/pénzzel/bébiszitteléssel, a pasimnak meg volt keresete" Hanem úgy, h húdefas.za csaj vagyok és még biztatják is a társaikat, h mki csinálja úgy, ahogyan ők. Pedig sokkal szimpatikusabb hozzáállás az ilyenkor, h szerencsém volt, nagyon örülök, h jól sült el, de azért másnak azt tanácsolnám, h tanuljon, dolgozzon stb.

Ez a baj a 17 éves anyukával, nem az, h 17 évesen szült.

Innen látszik, h mégiscsak gyerekek még, mert nem látják be utólag sem a hibáikat. Kíváncsi vagyok, vajon a saját kislányának/kisfiának is azt tanácsolná, h 15 évesen pasizzon, 16 évesen már legyen terhes/csináljon gyereket? (Most általában beszélek a kérdésben szereplő 17 éves anyukáról, nem címzem egyik válaszolónak sem) És arra is kíváncsi vagyok, hogy ha az apuka szintén 17 éves lett volna, na akkor mihez kezdtek volna. Mert ugye az ő elméletük szerint 17 évesen már el lehet tartani egy gyereket, meg hát ők már elég érettek a gyerekvállaláshoz.

Nem tudom, te melyik válaszoló vagy, utolsó...de kifejtenéd, (és ezt bármelyik 17 évesen szült megteheti), h te konkrétan mit tettél hozzá a gyerekvállaláshoz? Mit teremtettél meg a leendő babádnak? Nem a pasid/párod/férjed. Te.

Tényleg kíváncsi vagyok.