Miért nem sikerül? Nagyon magam alatt vagyok

Hasonló.Egy éve próbálkozunk.Az első 2hónapos őrület után én mindent eldobtam! Se ovu teszt,se hőmérô,se tesztelés! Csak a mensi naptárat vezettem ugyan úgy mint rég! Félidőben többet vagyunk együtt meg amikor jól esik,de semmi!! Nem stresszelek,nem tesztelek,és mégsem jött össze.:( Ez a hónap most más! Durván tüneteim vannak és újra felcsillant a remény,úh ma vettem 8hónap után újra egy tesztet...és megint csak patyolat fehér lett.Még egy roh..t lehelletnyi csíkocska sem.Elkeseredtem nagyon.Akkor miért játszik velem a testem!? Én a 30.napomba vagyok ma,ha a 34.-ig nem jön akkor tesztelek még egyet....Bízom benne hogy azért létezik az a 2csíkos és egyszer én is megláthatom. :) (ha nem jön össze jövő héttől elkezdjük a kivizsgálást,a hőmérőzést és az ovutesztelést...:(( )

Nálunk is ugyanez a helyzet. 5.hónapja próbálkozunk, minden eredmény nélkül. Okt-ben volt egy kémiai terhességem, novemberben azt hittem sikerül, de megjött. azt a kiborulást amit leműveltem..... órákig zokogtam. :( ráadásul most karikor jelentették be párom hugáék, h babájuk lesz.... baromira kivagyok, hogy nem akar összejönni, pedig szeretnénk őt és jó helye lenne :/ :)

Első vagyok,úgy tűnik ma meg fog jönni...Rózsaszínes pecsételésem van...:S Szerintetek hova érdemes mennem vizsgálatra? Hol kezdjem? Háziorvos?Nőgyógyász?Endokrinológus?

Szia! Ugyanígy vagyok én is. Több mint egy éve próbálkozunk, még nincs másfél éve, de már nem számolom. Annyira optimista voltam az elején, a párommal olyan csodás körülmények közütt jöttünk össze, hogy meg voltunk győződve arról, hogy nekünk elsőre sikerül majd, és milyen tökéletes életünk lesz. Hát nagyon nem így történt. Az első 4-5 hónapban még nem görcsöltem rá úgy, nem figyeltem az ovut, csak együtt voltunk, amikor jólesett. Utána gondoltam, hogy ez így nem lesz jó, elkezdtem ovut figyelni, vitamint szedni, ez sem jött be. Az volt a mélypont amikor a próbálkozás egy éves évfordulója eljött, nagyon kivoltam, több kolléganőm, ismerősöm bejelentette a jóhírt, én meg őszintén gratulálni is képtelen voltam, és ezért mégjobban utáltam magam, hogy oké hogy "selejtes" nő vagyok, még rossz ember is, aki irigy. Elmentem orvoshoz, aki hazaküldött azzal, hogy vezessek hőgörbét 3 hónapig... újabb 3 hónap kuka gondoltam, most tartok a 2. felénél. Kicsit megnyugodtam az utóbbi időben, de képtelen vagyok terhes nőkkel találkozni, mert elbőgöm magam ha meglátom a hasukat, vagy ha megmutatnak egy ultrahang képet. A párom tartja egyedül a lelket bennem, de neki sem mondom el a felét se annak, amit érzek, mert nem akarom, hogy azt lássa, hogy mennyire kikészít a dolog. Senkinek nem mesélhetek ezekről, mindenki csak legyint, hogy jaj majd jön, ha akar, meg ne görcsölj, meg hogy nem vagyok normális. Ez utóbbi lehet, de fogalmam nincs mit csinálhatnék? Nem segít sem hobbi, se semmi, nem tudom kikpacsolni ezt magamban.

Kedves 8as,kezet foghatvank;( Ugyanennyi csalodas,ugyanolyan reakciok...Mar voltam vervetelen,hormonvizsgalaton,minden tokeletes. Homeroztem, lh.teszteltem,jokor voltunk egyutt, de semmi. A ferjemnek en is csak nehany dolgot mondok el... Kollegannom gyerekenek nem tudok orulni...Uj evi fogadalmam az volt, h ha 7en is megjon, akkor tenyleg nem foglalkozom az egesszel...Belefaradtam...Most is produkalom a tuneteket,de mar nem remenykedek. Egy dolognak orulok: mar vanegy iimadnivalo kisfiam, aki 5 eve a 2.honapban megfogant. Probalom magamd ezzel vigasztalni. Kedves Kerdezo! Te meg ne adj fel semmit! ;)