Vállalnátok-e így gyereket (csak elméleti kérdés! )?

19-es vagyok:

A 20. válaszolóval abban a tekintetben mindenképpen egyetértek, hogy ne alapozzatok nagyszülői segítségre. Ezt nem olvastam a kérdésben, átsiklottam felette, de ez szerintem nagyon fontos. Amíg tényező, hogy ők besegítsenek, addig ne, az anyagi függetlenség azért legyen meg, ez nálunk pl. alapvető volt. A lakásvásárlást nekik köszönhetjük természetesen (hitelmentesen egy kezdő orvos és kezdő pszichológus nem igazán jut lakáshoz), de egyebekben nem kértünk, és várunk tőlük anyagi segítséget. Felvigyázást igen, de mást nem. :)

A férjem egyébként totál jól megvolt babázás terén, úgy is, hogy kutatott+tanult+ügyelt+dolgozott, mondjuk nagyon fontos ehhez is hozzátenni, hogy a mi lányunk kb. soha nem ébredt éjjel (ill. 4 hetes koráig egyszer).

Szóval érdemes elgondolkozni azon is, amit az utolsó ír, hasznos a meglátása: egy rossz alvó, sokat ébredő, pocakfájós baba mellett apuka is nagyon fáradt lesz, és bizony megterhelő lesz dolgozni és tanulni mellette. Látod, az én sztorim pl. nem fedi le ezt a nézőpontot, mert ezzel nincs tapasztalatom. Ezért mondom, hogy mindent-mindent át kell rágni előtte, sokszor, alaposan.

Én minden választ nem olvastam végig, de személyes tapasztalatom az, hogy ne várjatok, a baba nem akadály. Ha vágytok rá akkor adjátok meg neki az esélyt, hogy jöhessen, ezt úgysem mi döntjük el mikor lesz az az idő...

Én 28 leszek idén, férjem 29, mi is minden elé helyeztük a diploma megszerzését, ok, nem mondom, hogy butaság volt, de egy nőnek, aki anya akar lenni nem a karrier a legfontosabb, tudom, mert engem is csak egy téma érdekel, hogy teherbe eshessek.

Szóval amondó vagyok, hogy vágjatok bele. Ha igazán akarjátok, akkor menni fog, ha van saját lakásotok, a szülők is tudnak segíteni, akkor nem lesz baj, közben párod végez, lesz jobban fizető állása is, te meg tanulsz amikor csak tudsz...

Én már bánom, hogy nem döntöttük el előbb ezt, mert ahogy telik az idő egyre nehezebb lesz biológiailag teherbe esni. És ez tény... A női szervezet nem arra van kódolva, hogy 3X évesen szüljünk, főleg nem először. Az én édesanyám fiatal nő és nagyon büszke is vagyok erre, nem utolsó sorban jobb a tudat is, hogy, nagyon bízom benne legalább is, még sok-sok évig leszünk egymásnak.

Én belevágnék, ha jönni akar a baba, jönni fog... :)

Nem a felnőtté válás egyik lépése, hogy a szülök pénztárcájáról leváltok. Más pénzére bocs de könnyű felnőttet játszani.

Másrészt azt írod levelezőn folytatná, de mindketten kapnának ösztöndíjat? Na ilyen nincs, levelezőn már alapból semmilyen ösztöndíjra nem jogosult. Másrészt honnan tudod, jövőbeli csoport társak hogy tanulnak, hogy egyáltalán nappalin járna-e. Másrészt azért erre sem terveznék az iskola anyagi kerete egyre kisebb amit ösztöndíjra költhet.

"Az én édesanyám fiatal nő és nagyon büszke is vagyok erre"

Arra vagy büszke, hogy fiatalon szült? Nekem elég furcsa ez. Nem arra kéne büszkének lenni, hogy jó anya, mindig fordulhattál hozzá? Ennek az ég világon semmi köze a korhoz.

"Az én édesanyám fiatal nő és nagyon büszke is vagyok erre"

Arra vagy büszke, hogy fiatalon szült? Nekem elég furcsa ez. Nem arra kéne büszkének lenni, hogy jó anya, mindig fordulhattál hozzá? Ennek az ég világon semmi köze a korhoz.

A kérdező vonatkozásában nem ezek a szempontok, amik most kérdésesek, hanem sokkal inkább az, hogy fiatal még... ezért ezt emeltem ki.

Amúgy meg ne degradáld az családomat, főleg ne a szülőanyámat!!! Ne velem foglalkozz, a kérdezőnek próbálj tanácsot adni, bár a hozz állásod alapján ezzel nem lesz úgysem kijjebb a vízből...

Szia, ha még érdekel én is elmesélem a történetemet. Én másodéves egyetemista voltam a párom végzős, amikor is állapotos lettem. Nekem meg sem fordult a fejemben, hogy ne folytassam a sulit így én egyèni tanrenddel csináltam. Egyáltalán nem volt könnyű, de kibírható. Párom egyből suli után talált munkát, saját lakásunk és saját autónk van.

Ha vizsga volt, akkor nagyszülők vigyáztak a kislányunkra.

A sulival egy év csúszással végzek, de addigra már két gyerkőc lesz. Amint a kicsi betölti a bölcsis kort én elmegyek dolgozni. Nem gondolnám, hogy hátrányokkal indulnék, mert van két gyerek. Mostanában a fiatal nőktől egyre gyakrabban kérdezik meg az interjúkon, hogy mikor kívánnak teherbe esni, én legalább mondhatom, hogy már semmikor. Ha esetleg betegek lesznek a gyerekek van, aki vigyázna rájuk, tehát emiatt gondom, hogy nem hátráltatna a munkakeresésben.

Én úgy gondolom, ha szeretnétek gyerkőcöt és nem a szülőktől függtök, akkor én belevágnék a helyetekben. :)

Hmm... megihletted a többieket, az már biztos. Az én álláspontom az, hogy ha a párodban biztos vagy, és szívesen vállaltok gyermeket, akkor hajrá. Ahogy írtad, a körülmények adottak, így szerintem jobb előbb belevágni. Mert ahogy más is írta, adódhatnak nehézségek a gyermekvállalás tekintetében, szóval ki tudja mikor jön össze...

Az egy jó szempont lehet, amit az előttem szóló írt, hogy jó dolog, ha nem kell már a munkát, karriert megszakítani a gyermekek miatt.

Nekem meg kellett, mert hamarabb nem találtam meg azt, akivel ezt bevállalhattam, így 30 évesen szültem első gyermekemet. Most viszont a terv az, hogy még mielőtt visszamegyek szülök még, egyet vagy kettőt, majd elválik, és akkor már majd újra a munkára koncentrálhatok.

Szerintem a szeretet a legfontosabb, persze a legalapvetőbb anyagi háttér is kell, de szegényebben is lehet boldogan élni :)