Vállalnátok-e így gyereket (csak elméleti kérdés! )?

Nem. Előbb diploma, aztán munka és utána gyerek.

Belegondolsz hova fogsz kelleni egy gyerekkel, 0 tapasztalattal?

Szerintem te sem akarod, hogy egész életedben a párod meg a család tartson el...

Mi vállaltunk, így is terveztük az elejétől.

Elmesélem, hátha segítek vele valamennyit.

Kiindulópont: én egyetemi hallgató, férj orvosit végzett, de PhD hallgató, tehát nem rezidens. Norvégiából kapott ösztöndíjat, ami akkor még adómentes volt, így nagyon szépen keresett, én egyetemre jártam. Saját lakásunk volt (2 szoba, egyetem mellett, az ő munkahelye 5 perc, az én sulim 6 perc), autó saját, hitel hála Istennek semmi.

Mi ekkorra tettük a gyerekvállalás idejét, én ugyanis másoddiplomát is akartam még szerezni, így ha addig vártunk volna, belecsúsztam volna a 30+-ba plusz PCOS-em van, és ki tudja mikor sikerült volna. Végül összejött egész hamar, lett egy csodaszép lányunk. Azt, hogy milyen volt az egyetem mellette, tegnap máshol leírtam, bemásolom, ha nem gond:

18-25 hetesen csináltam végig még egy vizsgaidőszakot, utána passzív féléven voltam, 5 hónapos volt a lányunk, amikor egyéni tanulmányi renddel ismét aktív félévbe kezdtem. Csak szemináriumokra jártam be, az egyetemtől 5 percre laktunk, plusz akkor még a férjem is PhD hallgató volt, szintén 10 percre volt tőlünk a munkhelye, hazaugrott, míg órán voltam, aztán váltottuk egymást, vagy húgom segített míg bementem (heti 2x1,5 óra volt, nem volt vész). Simán ment. A vizsgaidőszak bazi nehéz volt, a lányunk akkor kezdett igazán a fogzásba, de hála Istennek jó alvó maradt, így az alvásai alatt tanultam, nagyon kimerültem a végére, de többnyire sikeresen teljesült minden. Közben a férjemnek rezidensi helyett ajánlottak, a PhD-t levelezőn kellett folytatnia, és főmunkaidőbe állt (addig csak ügyelt havonta 3x, nem dolgozott, csak kutatott) így úgy határoztunk, hogy a következő félévet még átevickélem, és ha azzal végzek, akkor már csak az államvizsga féléve marad. Ezt mindenképpen halasztani akartam, mert már csak 3 finanszírozott félévem van, ha befejeztem volna a pszichót, a szülésznőt kezdetektől költségesen tanulhattam volna. Így az most halasztódik, szeptembertől ha az Isten is úgy akarja kezdem a szülésznő képzést. Ez Nyíregyházán lesz, én debreceni vagyok, előreláthatólag hetente 3 napon reggel 8ra vonatozom át Nyíregyre, a kislányunk pedig bölcsis lesz (mindenképp menne bölcsibe két és fél évesen), akkor is, ha itthon lennék, apukája viszi, én hozom. A maradék két napon csak délelőttökön fog járni bölcsizni, délre megyek érte, a szabad délelőttöket pedig igyekszem majd tanulással tölteni.

Közben volt azért krízis: amikor a férjem végül kapott rezidensi helyet, 1-2 hónapig úgy nézett ki, hogy nem tud ott maradni dolgozni, ahol phD-t csinált, így eléggé aggódtunk, hogy mi lesz, mert ez azt jelentette volna, hogy költözni kell (itt egy klinika és egy kórház van, de ő kizárólag a klinikán szeretett volna elhelyezkedni - megértem, a kutatás is érdekli a klinikum mellett, igaza is van, plusz itt taníthat is orvostanhallgatókat, azt is nagyon szereti). Ez azt jelentette volna, hogy én csak levelezőn folytathatom a sulit, ami a pszichológiánál szerintem nem olyan jó, de a fentiek segítettek, és megoldódott.

Hála Istennek közben apósoméktól kaptunk egy belvárosi lakást, ez már nagy, tágas, és bőven elférünk (3 szoba+nappali, konyha, étkező, stb., központban, mégis zöld, nagyon hálásak vagyunk érte). Mert hogy nekünk ez volt még gond, hogy az előző lakás babával picit kicsinek bizonyult. De valahogyan ez is kialakult.

Én is azt hiszem, hogy MINDEN soha nem lesz egyben a babázáshoz, de én bíztam abban, hogy így el tudjuk őt tartani.

Ami még fontos: ráhagyással számoljatok a bébire, a mi lányunk pl. tejallergiás lett de nagyon csúnyán, ami miatt rögvest kb. 60 ezer ft megy el arra, hogy az ő diétája szerint főzzünk (persze ebben benne van a pelenkája és minden egyebe is).

Az én tanácsom tehát az, hogy számoljatok, forgassátok a dolgokat, gondoljátok át a teherbírásotokat egyetem ügyben, meg azt is, hogy a ti sulitok mennyit bír el, hogy milyen védőháló van akkor, ha valamelyikőtök munka nélkül marad (én pl. bár nem voltam sehol főállásban, szakfordításokkal foglalkoztam, és egyetemvárosban élünk, sok ezer külföldi hallgatóval, szóval ezzel jól lehet alkotni baba mellett is, itthonról), vessétek össze, hogy mennyi a segítségetek, nagyik-papik, tesók, barátnők, akik néha beugranak babázni. És ezek után mondhattok igent vagy nemet felelősen.

Nem bántani akarlak, de egy kicsi információ vadászat nem árt mielőtt gyereket szül az ember lánya.

A mai törvények szerint nincs olyan szerencsére,hogy nem vesznek vissza, ugyanis, ha csak meg nem szűnik a munkahely, akkor kötelező. Már, akinek van, ahonnan elmegy szülni. És ez nagyon nem mindegy!

Másrészt! Az ember nem magának szüli a gyereket, hanem a párjának is. Na már most,ha egy apuk tanul, mellette dolgozik,hogy meglegyen a betevő, a legkevesebb energiája marad arra,hogy a gyerekével, a családjával foglalkozzon. Illetve lehet,hogy kiszorítja, csak 3 hónap múlva a kórházban köt ki!

Mi úgy vállaltunk babát,hogy a férjemnek "csak" dolgozni kellett, és még is így láttam,hogy milyen nehéz egy borzalmasan fáradt nap után még "családozni", ill. éjjel megpróbálni aludni egy hasfájós babától stb. Érdemes ilyenen is elgondolkodni! Mert a gyerekvállalás nem kizárólag mosolygásból áll mindig!

Ez már csak az én véleményem, de én soha nem alapoznék semmilyen szinten a nagyszülőkre. Még,ha megtehetik, akkor sem. Az én szüleim bőven megtehetik, megtehetnék, de szerencsére eszükbe sem jutott erre apellálni, amikor babát terveztünk. Akkor vállalok gyereket, ha el is tudom tartani. Legalábbis engem erre neveltek. Nem arról van szó, hogy alkalomadtán ne vegyenek neki egy játékot, ruhát, stb. de,hogy rendszeresen támogassanak bennünket, az én értékrendbe nem fér bele!