Nem fogja fel senki, aki abortuszra megy, hogy mit érez a kaparásra várók közt egy olyan nő, akinek nem lehet gyereke? Nem fogják fel, hogy inkább adnák örökbe, talán éppen annak, aki ott néz vágyakozva és könnyes szemmel?

Tényleg sajnálom azokat a nőket, akiknek nem lehet gyerekük. De azért ne ítélkezzenek már másokon, ez mindenkinek had legyen a saját döntése. Had mérlegeljen valaki, hogy képes-e kihordani a gyerekét és utána lemondani róla. Vagy, hogy egy rosszabb anyagi körülmények közt élő családnál kockáztatja-e egy nő a munkahelyét egy olyan gyerekért, akit megse tart, vállalva ezzel, hogy a már meglévőktől vesz el dolgokat stb.

Nyilván vannak olyan esetek is amit Te leírtál (bár szerintem azért nem az az átlagos, hogy röhögve mennek abortuszra, lehet csak Te látod már így), de tudod rengeteg olyan eset is van mikor a nő és a férfi harácsol, hogy nekik (és a leendő gyereküknek) mindenük meglegyen, kicsúsznak az időből aztán jön az irigykedés azokra akik ugyan kevesebbre jutottak, de van gyerekük.

Akkor és nyugodtam vethetem azt a követ, ugye? Mert egyetlen, egyetlenegy olyan éjszakám sem volt, de még reggel, nappal és délután se, amikor meglett volna az esély a "hibára", egy nemkívánt gyerekre. Amikor nem akartunk, védekeztünk, amikor akartunk, nem védekeztünk.

Persze sokkal könnyebb válsághelyzetre hivatkozni, mint felelősen gondolkozni.

Nem általánosítok. Igen, vannak, akik tényleg válsághelyzetben vannak. Nemi erőszakból van a gyerek, családon belüli erőszakból, vérfertőzésből, védekezés mellett csúszott be, nagyon beteg, vagy az anyja nagyon beteg, hogy csak pár indokot írjak.

Ezen felül azonban mindenki, már a nyolcévesek is tudják, hogy a gyerek közösülésből lesz, és ha nem akarnak gyereket, akkor védekezni kell. A legtöbb nemkívánt gyerek pedig védekezés nélküli szexből van, mondhattok akármitmi, közben mindkét fél nagyon is akart szexelni. Olyanról is tudok, aki nem szedhet tablettát, a pasi nem szereti a gumit, ezért már a sokadik abortuszra küldeti a barátnőjét. Hát tudjátok, az ilyet sterilizáltatnám.

(Mármint a pasit.)

A felelősség nagyon ódivatú kifejezés lett manapság.

De, minden bizonnyal felfogja. Ám nagyon sok nő van, aki nem "buliból" megy el abortuszra... Nem volt abortuszom, van egy gyerekem, és nem tudom, hogy fel tudnám-e dolgozni, ha nem lenne, de azért nem hiszem, hogy egy gyerekre vágyódó nőnek valaha is az arcába nevetett volna egy olyan, aki éppen elvetetni indult a magzatát... Lehet, hogy az érthetően rossz lelki állapot mondatja veled ezeket a súlyos szavakat...

Mindenkinek, aki abortuszra megy, egyénileg kell mérlegelnie, mit tesz, és mi lehetne még a megoldás, minden élethelyzet más. Van olyan élethelyzet is, amikor egy gyerek (de már akár a kihordása is) vállalhatatlan. Akinek van lehetősége/akarata/lelkiismerete stb. örökbe adni, az meg is teszi, hidd el.

Nagyon sajnálom, hogy nem lehet babád, de erről egyáltalán nem azok tehetnek, akik valami miatt meg kénytelenek megválni a sajátjuktól.

Nem a rosszindulat beszél belőlem, amikor azt mondom: talán beszélgetned kellene egy pszichológussal, aki segíteni tudna neked ezt feldolgozni! Talán elég lenne egy pár beszélgetés, és segítene az optimista helyzetfelfogásban és a pozitív gondolatok felé terelésben!

És ne aggódj: nem tudom, neked milyen okból nem sikerül, de ha nincs szervi oka, akkor te is biztosan hamarosan a kezedben tarthatod a kisbabátokat! (Akár saját, akár örökbe fogadott lesz is) Ne add fel, nagyon sok nőnek született már úgy gyereke, hogy nem is remélte, hogy még lehet!

Sok sikert kívánok neked az élet minden területén!