Beszélnétek arról, miért nem örülnek szüleitek gyermekeiteknek? Abortuszra rá akartak beszéni? Engedelmeskedtetek neki (k)? Kilátástlan helyzetből hogyan tudtok fölállni? Elküldtek otthonról? Mi lett a Babával s Veled?

Sok éve, amikor terhes lettem, örültem és nem is volt kérdés, hogy megtartom-e...

Ez az állapot addig tartott, amíg el nem mondtam anyukámnak. Ő nem örült és ahogyan érvelt, kétségeket keltett bennem is. Úgy kezdtem érezni, hogy már én sem örülök és inkább meg akarok felelni a szüleimnek, elbizonytalanodtam. Csak akkor lett volna teljes az örömöm, ha ők is velem örülnek. Így tényleg "tehernek" kezdtem érezni és megszakítás lett a vége. Nagyon nehezen tettem túl magam rajta, sokat sírtam. Egy év múlva a kapcsolatnak is vége lett.

Most 8 hónapja várok arra, ami akkor az ölembe hullt és az első clostis hónapomat töltöm.

Sokszor úgy érzem, nem érdemlem meg még egyszer a gyermekáldást és bánom. Máskor arra gondolok, hogy szörnyű, ami történt, de tanultam belőle és ha mindez nem így alakul, akkor nem lehetnék most ilyen boldog a jelenlegi párommal és nem tervezhetnénk a közös életünket.

18:57-es vagyok

25 voltam most 30 vagyok. A szüleimmel nem beszéltünk erről soha többet, szóval nem tudom, hogy megbánták-e.

Nagyon korán megtudtam, hogy terhes lettem, ezért úgy alakult, hogy a fogantatástól számított 4. héten mentem megszakításra.

Jóban vagyunk, szeretem a szüleimet.

Sokszor gondolok viszont a múltra és ilyenkor van bennem némi neheztelés, de nem hibáztathatok senkit, hiszen az én döntésem volt.

Te is ilyen helyzetbe kerültél?

Szia. Én 18 éves voltam, amikor őrült szerelembe estem egy idősebb férfival, aki könyörgött egy gyerekért. Második próbákozós hónapban terhes lettem. Amikor a család megtudta, mindenki kiborult! Meg akartak győzni, hogy vetessem el, de nekem eszembe sem jutott rájuk hallgatni! A terhesség alatt szétmentünk az apával, így nagyon nehéz volt! A családom még a szülés előtt is győzködött, hogy ne is nézzem meg a babát, adjam örökbe! Persze, megint nem hallgattam rájuk! :) A szülés után anyaotthonba vettem, ami életem egyik legnehezebb időszaka volt, de a legszebb is, hisz kisbabám lett. :) A család lassan megenyhült! Ma már 8 éves a lányom, és a cslaád szeme fénye! :)

Az elején nagyon nehéz volt, hisz lemaradtam a fősuliról, egyedül maradtam egy babával, de ma már minden oké! Hozzámentem egy férfihez, aki imádja a lányomat és engem, és most a közös babán dolgozunk. :)