Akiknek nem sikerül teherbe esniük, azok férjei hogy reagálnak erre?

Sziasztok én vagyok a férj aki kiborul.

Valószínűleg most a feleségem fog kiborulni, hogy hozzászólok a kérdéséhez, de mindegy.

Csak, hogy a másik oldalt is lássátok néhány dolgot én is elmondok.

Én ugyan nem vagyok otthon annyira a női ciklus minden fázisában, nem ismerem a különböző nőgyógyászati vizsgálatok és termékenységi kezelések mibenlétét és azokkal járó kellemetlenségeket elképzelni sem tudom. De megpróbálom, amiben csak tudom támogatom a feleségemet minden egyes ötletét, amely a teherbeesést támogatja, segítem. Pl. Sokadik próbálkozásra és nagyon nehezen leszoktam a dohányzásról (Ez remélem igy is marad)

Ha a feleségem őrültebbnél őrültebb kezeléseket talál ki, amely segítheti az ügyet abban is részt vennék. Ezt már többször a tudtára hoztam.

Az utóbbi időben olyan vizsgálatok nevét tanultam meg amelyeket lehet, hogy helyesen leírni sem tudnék pedig két diplomám van.

Ami a kiborulást illeti. A sors nem kényeztetett el minket a gyerekvállaláshoz szükséges minimális anyagi eszközök gyors megteremtésével. Soha senkitől nem kaptunk semmit. Mindent magunk teremtettünk elő (lakás stb.)

Ezért lehet egy kicsit sokat áldoztunk, mivel én már tul vagyok a 30-on. Ez tudom nem tul szerencsés.

Nos mielőtt próbálkozni kezdtünk a babával már évekkel korábban azt hallgattam, hogy milyen gyötrelmes kínos vizsgálatok, kezelések várnak majd ránk, ha nem jön az áhított baba.

A tény, hogy 6 hónapja próbálkozunk, de tulajdonképpen csak 1 igazi volt a december. Most nem sikerült.

A 6 hónap alatt 2 hónapban is hosszabb egyenként 3 hetes külföldi kiküldetésen voltam, és az uj munkám miatt nem is volt annyi időnk egymásra egyébként sem, mint kellene.

Ugy érzem belebetegszem ebbe a témába, a feleségem a folyamatos önmarcangolásával tönkreteszi magát, engem és lassan a házasságunkat is. Olyan stressz munkál benne, amely biztosan nem tesz jót egy leendő anyának.

Kiabálok ebben is van igazsság, de ki ne lenne ilyen, ha minden nap szóba kerülne a téma. Szinte nincs semmi olyan közös programunk, amikor nem. Éjszak alvás helyett is hajnali 1-kor erről kell beszélgetni és ha nem mutatok elég érdeklődést vagy nem szolgálok megnyugtató válasszal azokra a kérdésekre, amelyekre nem tudhatom a választ, akkor kiborul, sír.

Sőt, -6 hónap próbálkozás ami véleményem szerint csak egy- már az örökbefogadás kerül szóba, amit teljesen elutasítok és ha soha nem lesz gyerekem akkor sem akarom.

Na itt jön a vádaskodás, hogy nem támogatom a feleségem és hogy én nem is akarom és az hogy egy férfinak 50 évesen is lehet ezért nekem biztos nem fontos, arra már nem is gondol, hogy talán szeretném felnevelni, ott lenni az érettségién vagy más fontos eseményen.

Lassan tényleg odáig jutok, hogy megutálom a témát a gyerekvállalás gondolatától is gyomorgörcsöm van és a beszélgetéstől is a feleségemmel, mert mindig szóba kerül/kerülhet ez a téma.

Én semmi mást nem szeretnék csak kizökkenteni ebből az idegállapotból a feleségem, mert csak ez a téma foglakoztatja. Minden létező információt beszerzett már az internet segítségével erről. Napi min 1 órát csak erről olvasgat. Csak annyit szeretnék ha nem törődnénk a gyerekkel és ha jön csak nagyon örülnénk neki.

Én ebbe már belehülyülök, de igazán csak őt féltem.

Nyugodatan égessetek máglyán, ha nem értettek velem egyet, biztosan néhány anyuka meg is teszi itt.

Fél év után azt sem kellene tudnod, hogy mi az a Closty.

Olvasd el, amit írsz. Saját magad szerint is már beleőrültél. De mibe?

Teljesen egészséges párok esetében, ha rendszeresen élnek szexuális életet védekezés nélkül 4 hónap az átlag. Ez azt jelenti, hogy van, akinek 1 hónap, van akinek 10. 1 évig nem kellene semmivel foglalkozni. Nem kellene erről beszélnetek, mert csak magadat idegesíted és tönkre teszed a házasságod. Az én férjem mellettem állt a kezelések alatt, de a mi esetünkben minden vizsgálat indokolt volt.

Szerintem sürgősen állj le ezzel, mert ilyen idegállapotban még akkor is nehezen fog összejönni a baba, ha egyébként egészségesek vagytok. Amiket írsz az nekem már közelít a betegeshez.

Igen részt vennék, ezért irtam feltételes módban.

De ugy gondolom 6 hónap után még nem bizos hogy kellene, de csináljuk.

Sőt én is szeretnék már most babát, nem halogatni akarom, de ha összejön nekem már nem lesz benne semmi örömöm, már érzem, mert keserű méreggel lesz minden megferőzve.