Miért érzek így, mikor minden vágyam egy kisbaba?

Nagyon érdekes kérdést tettél fel :) Én is pontosan ilyen helyzetben vagyok. Nagyon szeretnék babát, aztán még sem. Folyton változnak a gondolataim :( Neki "ugrunk" a babaprojektnek, aztán napokig azon görcsölök, már olyan szinten, hogy hányingerem van az idegtől, hogy remélem nem sikerült össze hozni, aztán "agyvérzést kap a nyuszi :)" meg majd sírva fakadok, hogy megint nem sikerült :( Annyira nagyon rossz. Már most tiszta sokkban vagyok, mindig, minden miatt. Hát, nagyon remélem, ha sikerül a picurka, elmúlik ez az érzés, és nyugodtabb leszek :) Lehet, nem állok készen rá, vagy csak tudat alatt ennyire félek az egésztől, nem tudom. Már néha, úgy érzem, hogy ilyen gondolataim vannak, hogy meg sem érdemlem, hogy anyuka legyek :( Lehet, ez természetes érzés, nem tudom mert, tényleg sokan nem merik/akarják elmondani, mit éreznek, csak a felhőtlen boldogságról beszélnek?! lehet ez már társadalmi elvárás, hogy a félelmet ne lehet elmondani, mert rosszat gondolnak az emberről ez miatt, vagy hogy senki nem említi a babavárás rossz oldalát ezért, nem is merjük a tapasztalatokat elmesélni, neh hülyének nézzenek?! Nem tudom, Én személy szerint, rettegek, hogy ez miatt nem lesz vagy nem is merek a végén "be"vállalni egy picurkát.