Lányok! Mi döntöttünk!? Örökbefogadunk.

Sziasztok!

Köszönjük a sok-sok jókívánságot! :)

Akkor, ahogy ígértem: Június 1-jén, este 10 körül erősen elkezdett fájni a derekam, éreztem, hogy ebből baba lesz a közeljövőben, így szóltam a páromnak, hogy akkor most szigorúan alvás, mert ha éjjel menni kell, akkor bírjuk energiaügyileg. :)

Éjfélkor arra ébredtem, hogy viszonylag erős, mensis jellegű görcsöm van pár másodpercig. Aztán visszaaludtam, majd 0:10-kor ismét görcs, megint alvás, 0:20-kor megint görcs. Szóval, kerek 10 perces fájások voltak. 2 körül elkezdett menni a hasam, wc-re járkáltam 3-ig, amikor is felkeltettem a páromat, hogy mérjük le a fájásokat, mert akkor én már összeszedetlen voltam ehhez. 3:01-kor fájás, 3:04-kor, 3:07-kor. Ezek már 3 percesek voltak, így gyors zuhany, öltözködés, és indultunk a kórházba.

Bírható fájások voltak ezek, sőt, az ügyeletes dokival is nevetgéltem még az előkészítésnél, aztán reggel 6-ig így volt ez, vajúdtam a gumilabdán, vagyis inkább szórakoztunk vele a férjemmel. :)

6-kor megérkezett a dokim, burkot repesztett, majd kaptam oxytocint infúzióban. Ekkor begyorsultak az események, rögtön erősödtek a fájások, és tovább is tartottak, és az NST-s gép is már szép szinuszgörbéket rajzolt ki a fájások sorában.

Tudták, hogy nagy baba -, és mint utóbb kiderült, belekakilt a magzatvízbe, így a fertőzésveszély miatt 2 órám volt, hogy kibújjon, plussz a gép szerint a babám szívhangja is gyakran leesett 120 alá jóval, - így jött egy másik doki is, aki a kezével fájásokat provokált, na azt a gép már nem tudta mérni, az én testem meg megemelkedett az ágyról, akkorát moccant a méhem..., de így megtudták nézni, hogy mekkora a feje, hogy kifér-e egyáltalán, nehogy az legyen, hogy beszorul a rossz szívhangjával...

Aztán 7óra körül elmondta a dokim, hogy kell nyomni, hogy kell venni a levegőt. Nekem tolófájásaim nem voltak, bizonyára az időhiány miatt nem vártuk meg őket, így eszméletlenül kellett nyomnom, inger nélkül, csak agyból, - de én azt hittem, hogy ez a normális, és csináltam, amit mondanak. 3 fájás alatt, 7:35-kor kibújt Áron Benedek. :)

Szülésznőm nem volt, de kifogtam egy nagyon lelkiismeretes nőcit, akit az én nagy fiam jól megdolgoztatott, - nem akarta a nő, hogy teljesen szétszakadjak, így végig masszírozta a gátamat (ebből nekem semmi nem tűnt fel :)), úgyhogy 1,5 cm-es gátmetszéssel megúsztam a dolgot.

Soha sem felejtem el, ahogy éreztem a kis testének a melegét, ahogy kicsusszan, utána egy darabig néma csend, majd a baba sírásával egyidőben felkiáltott az orvosom, "gratulálok, csodás kisfiú!" :))

1,5 óra alatt született meg így végülis, csak annyi volt, ami fájdalmas, de az is bírható, meg is dícsértek, hogy mennyire ott voltam agyilag, ez nagyon ritka..., és tényleg, minden percre emlékszem, nap, mint nap lejátszom, és mindig megkönnyezem...

Áron 4330 grammal és 59 cm-rel született, a szülőszobán a folyosóról hallottuk vissza, hogy "4330!", - ezt kiabálták kint egymásnak a dolgozók, valahogy senki nem hitt abban, hogy természetes úton meglehet..., egyedül a dokim. :)

Hihetetlenül diplomatikusan oldották meg a dolgot, azt, hogy még fél órám lett volna megszülni, és ha nem sikerül, akkor császár a meconiumos magzatvíz miatt, illetve, hogy a szívhangja néha leesett, - csak másnap tudtam meg, mikor a szülésznőnek megköszöntem a segítségét. Ha megmondják, tutira bepánikolok, és nem lett volna erőm kinyomni...

3 napot töltöttünk a kórházban, a hazaúton belövellt a tejem is, és hála Istennek, van épp annyi, amennyi a kisfiamnak kell, fejni ritkán tudok, de ha a kereslet-kínálat működik, csak plussz nincs, én elégedett vagyok. :)

Nagyon jó és nyugodt baba egyébként, 3,5-4 óránként eszik az elejétől, este 11-től reggel 5-ig alszik. Néha kicsit hasfájós, de ez belefér. :)

A súlyából is adódóan nagyon erős baba, 4 naposan már átfordult oldaltfekvésből hanyatt, most meg már körbe-körbe forog a kiságyban, mikor cicit keres, amolyan fekvőtámaszos pózban araszolgat arrébb hason, ha meg megunja, átfordul hanyattfekvésbe. :)

Most befejezem, majd jelentkezem alkalomadtán, Lányok, órákig tudnék írni még, de van egy "kis" elmaradt házimunkám... :)

Puszi Mindenkinek!