Milyen "dolgok meglétében" vállaltatok gyermeket?

Mi nem terveztük a babát,csak szó volt róla h jó lenne a közös bébi,amikor ,,becsúszott". Nagyon nem volt semmink,engem kitettek az állásomból,amikor kiderült h babát várok,a páromat pedig kényszerszabira küldték,majd elfelejtettek szolni h lejárt,és mehet vissza melózni.Azóta eltelt 6és fél hónap,a napokban kapjuk meg a saját házunk kulcsait,így megtakarításunk nem maradt,a páromnak lett egy frankó munkahelye,nem keres sokat de legalább van,én pedig anyósom vállalkozásában tevékenykedek,amit át is fogok venni ha megszületett a picurkám.

2 éve vagyunk együtt,imádjuk egymást,és tudjuk h együtt fogunk megöregedni. éreztük már az első percben,ahogy megismerkedtünk.

Én azt gondolom,hogy csak akarni kell,és mindent meg lehet oldani. Mi tényleg nulláról indultunk,és valahogy mégis sikerült mindent a helyére tenni.Nagyon nehéz volt,nélkülöztünk sokat,és a korunk ellenére nem jártunk el bulizni,meg hasonlók,hanem tudtuk azt h miért is kell félretenni mindent.

Most maradéktalanul boldogok vagyunk,és alig várjuk a januárt,hogy megszülessen a kicsikénk.

Én 22,a párom 26

A férjem 24 éves,7 éve dolgozik,én 22 vagyok,másfél évig dolgoztam az egyetem mellett,egészen idén augusztusig. Bejelentve nem voltam,de megkerestem tisztán a 130 ezret,így jól elvoltunk,pakolgattunk félre. A férjem 130-180 között keres,ez téli-nyári időszakban változik.

5 éve vagyunk együtt,2 éve vagyunk házasok,eszünkbe se jutott akkor még babát tervezni,úgy gondoltuk,hogy mire befejezem az egyetemet,akkorra jöhet a baba. Csakhogy időközben kiderült,ez korántsem ilyen egyszerű. 1 éve próbálkoztunk sikertelenül,míg végre idén júniusban megfogantak első babáink. Szüleimnél lakunk,de külön házrészben,külön konyhán és nem akarunk elköltözni,mert Nekik is és nekünk is egyszerűbb anyagilag,hogy megoszlanak a költségek. Ráadásul én most kezdtem el levelező tagozaton egy újabb szakot az egyetemen,így majd elkél a segítség anyukámtól,amikor be kell menni a suliba. Autó van anyukáméknak,amit mi is használunk.

Számomra mindennél fontosabb,hogy a családom mindenben támogat minket,a férjem szeret és tisztel és én is Őt és tulajdonképpen semmi másra nem vágytunk már,csak egy kisbabára. Aztán hogy végül kettő lett belőle,az is csak azt bizonyítja,hogy a Sors érdemesnek tart minket a gyermeknevelésre. Sok mindenen keresztülmentünk az elmúlt 1 évben,szóval azt mondom,megküzdöttünk Értük,megérdemeljük Őket!:)

17 hetes,ikres kismami

22voltam mikor összejöttünk,akkor még azt gondoltam ha lesz lakás...majd csak akkor aztán 25évesen még mindíg ugyanott tartottunk mint az elött..albérlet..de mindketten több éves munkaviszonnyal vállaltuk az elsőt.párom 80körül és 110körül kaptam akkor...azóta 2 babánk is van és 3.at tervezünk....saját lakás azóta is kilátástalan..mint a mai világban normálisan dolgozó embereknek...

Autóhitelünk volt még összejöttünk kora óta kb akkor hitelre vettem..ami az egekbe szökött..azt fizettük de anyum örökölt egy keveset abból ki lett fizetve..így albérlet,saját autó,2 gyerkőc és egy mostanság tervezett 3.baba,hitelünk nincsen szerencsére..Párom azóta 110körül keres,én pedig gyedet kapok 83ezret,ebből megy minden..de nem szűkölködünk,igaz tovább jutáshoz sem elég...de ilyen lett ez az ország sajnos....még csak annyit tennék hozzá hogy legjobb ismerősömék is lakáson gondolkodtak,és csak utána gyerek..feladták pedig egyikőjük vezető pozícióban dolgozik..albérlet..és már rajta vannak a babán..nem akarnak gyerek nélkül megöregedni:-))

Mi úgy döntöttünk, hogy hiába várunk a tökéletes anyagi helyzetre az soha nem fog eljönni.

26 éves vagyok a párom 37. Együtt neveljük az ő előző kapcsolatából egy 9 éves lányt és egy 15 éves fiút.

Önkormányzati lakásba lakunk kocsin még hitel van.

A párom megmondta az sem érdekli ha nem tudja fizetni a kocsit és elviszi a bank mert nem ér annyit az egész...

Nekem a bejelentett bérem szinte semmi. Az exe nem fizet gyerektartást jelenleg nem is tudjuk perelni ez miatt mert el akarja venni a gyerekeket tőlünk és a per folyamatba van így nem tehetünk semmit.

DE!!!! Szeretjük egymást. Sőőőt! szeretjük egymást mind a négyen. Nem akartunk tovább várni mert a párommal babát akartunk és tudtuk, hogy így még boldogabbak lehetünk.

Így hamarosan 5-en leszünk mert 5 hetes terhes vagyok... :)

Nagyon boldogok vagyunk. :)))

Eddig azt mondogattam, hogy ha lesz ennyi meg annyi megtakarítás, stb.. Már nem érdekel (igaz van valamennyi félretett pénzünk)

A ház ahol lakunk a páromé és a tesójáé. Hitel akkor lesz ha ki kell fizetni a ház másik felét.

Mindketten dolgozunk, (ahhoz képest) jól keresünk, bár én csak mbérre vagyok bejelentve.

A gyógyszert nemrég hagytam abba, úgyhogy nagyon reméljük, hogy 1 év múlva már babázhatunk :)

Én 24 L, párom 31 F

Mi vártunk a babával sokáig.

Mostmár 17 éve vagyunk együtt mikor a kislányunk megszületett 14 éve voltunk együtt.

Stabil a kapcsolatunk a mai napig.

Mind a kettőnknek stabil munkahelye volt.Ő is és én is 10 éve voltunk ugyan annál a cégnél.Albérletbe laktunk sokáig mikor saját lakásunk lett akkor kezdtünk el probálkozni a babával.Elsőre összejött igy nem váratott sokáig magára az igazi boldogság...

34 évesen szültem pontosan azért hogy mindenünk meglegyen és mindent meg tudjak adni a kislányomnak amit csak szeretne.Persze normális kereteken belül...

szoval feltétel volt hogy legyen jo munkahelyünk lakásunk és minden ami csak kell.Hogy biztositsuk a kislányunk jolétét...Lehet lesz teso is jövőre..:-)De 2 gyereknél megállunk.Imádjuk a gyerekeket de szeretnénk nekik mindent megadni igy nem vállaljuk be a 3.4.gyereket.Meg már 36 éves vagyok sajna.

Dolgoztunk, összeházasodtunk, vettünk házat (hitelre). Volt autó (saját) és némi spórolt pénz. Így vágtunk bele egy gyerkőcbe, és nem szeretnénk másodikat.

(Melleseleg mennék vissza dolgozni, de nem vesznek vissza. A lányka mindjárt 2 éves, én meg ezerrel munkát keresek... :o((( )