36 éves vagyok, és egyre inkább foglalkoztat a gyermekvállalás. Ti mit gondoltok?

Ezt neked kell eldönteni.Ha a baba már ott lezs nincs vissza út....

Nekem nncs segítségem.Mindenki ,essze lakik.A szüleim 1000kmre,anyósom 65 kmre.A rokonok is....Nekünk 2 kisgyermek van.Hát se éjjelem se nappalom....A fiam még mindég minden éjjel ébred 5x 6x.Most éjjel 7x ébredt.Tegnapelött beteg voltam,még jó,hogy a fe´rjem itthon volt.Fel sem bírtam kelni......Hát nehéz,viszont oda nem adnám öket semmiért sem!!!!Meg szépítik az életünket,viszont sok az idegeskedés is.A gyermek mosolya,nevetése mindent pótol.......

Dönts okosan mert lassan kifutsz az idöböl.

Szia, hát nem irigyellek nem egyszerű döntés!

Remélem nem foglak untatni ha leírom a saját történetem.

16 év boldog hézasságban éltem a férjemmel gyerek nélkül és jól éreztem magam! Vállalkozó vagyok imádom a munkám önálló, egyedül szerveztem az életem, magam teremtettem meg amim van. Széles baráti köröm van (nem vagyok az a bulizós típús főleg már 38 után...de színház, nyaralás, túrázás, aerobic és egyéb dolgok töltötték ki az időmet ha nem dolgoztam).

A párom már évek óta könyörgött egy babáért, de én csak nem akartam kötélnek állni, rengeteg kifogást és érvet sorakoztattam fel, hogy miért ne...ráadásul én nem vagyok az a "babapiszter" soha nem gügyögtem, babaáztam más gyerekével.

Aztán mikor már napi szinten "veszekedéssé" fajult a dolog a párommal, és mivel nagyon szeretem őt, azzal győztem meg magam, ha most nem szülök pár éven belül talán soha sem tudom meg milyen lett volna gyerekkel az életem...10 év múlva már nem gondolkozhatom ezen...ezt most kell eldöntenem!

Hát döntöttem! Nagyon nehéz volt és ma is emlékszem sírtam, mikor megláttam a két csíkot a terhesteszten!

Úgy éreztem odadtam mindent az eddigi életmből és semmim sem maradt! Minden elveszett!

Végig dolgoztam a terhességem az utolsó pillanatig úgy gondoltam még utoljára beleadok mindent aztán úgy is vége...Probléma mentes volt a tehesség még sem élveztem, állandóan stresszeltem, aggódtam, hogy milyen lesz az életem egy kisbabával ??!

Aztán megszületett a fiam, és amit addig naponta 1000x hallotam az ismerősöktől és nem hittem el azt a saját bőrömön tapasztaltam meg!

Egy gyerek mindent megváltoztat! És nem úgy ahogy az ember azt előtte hiszi! De ezt addig nem hittem mert mindenkit akinek gyereke van előtte úgy képzeltem, hogy "szegény feláldozta magát a gyerekeiért...egy anyatigris" én nem vagyok ilyen!!! Nem tudnék ilyen lenni!

Dehogynem!

Megváltozott minden legfőképp az értékrendem, és a gondolkodásom, már teljesen másként látom a dolgokat mint előtte! Persze ezt magamról soha nem hittem volna, hogy egyszer velem is megtörténik.

Szóval, igen oda a régi életem...nincs többé sokáig alvás, spontán bulizás, független régi élet...semmi sem olyan mint rég! Dolgozom még mindig persze csak pár lopott órában és hiszem, hogy pótolhatatlan vagyok a munkámban...ami persze nem igaz de ez egy jó kis"pótlék" nekem hogy valami maradt a régi életemből.

Nos, az új életem pedig...:-) hát ne tudd meg!!! :-D egy 21 hónapos kisfiúval az élet "igazi" lett most már kinek karácsonyfát díszíteni és együtt felfedezni a világot és másként élni meg az életet mint eddig!

Nem akarok az anyaság örömeiről áradozni (pedig megtehetném!) de azt hiszem örökre hálás leszek a páromnak amiért nem hagyott és végül bevállatam a babát!

Olyan dolgot hagytam volna ki amit azt hiszem pár év múlva az egész hátralévő életemben bántam volna!

Persze hiányzik a régi életem, de már más a fontos! Sőt annyira, hogy szeptemberben jön a kistesó! Most is félek hiszen reményem sem lesz, hogy dolgozzak és a régi életemtől végképp búcsúzom :-) de azért így is nagyon szép az életem, más biztosan más nem lehet összehasonlítani! Most lettünk CSALÁD!

Pár éve ha valaki ezt mondja nekem, hogy én majd' 2 éven belül 2x fogok szülni biztosan kiröhögöm...Nem bánok semmit boldog vagyok!

Ne haragudj, ha untattalak és tudom nem segítettem, hiszen minden élet más és más a Te életed a Te döntésed, a Te felelősséged! Szívből kívánom, hogy dönts úgy ahogy a szíved diktálja és találd meg benne a boldogságot!

Mindenkiben kavarognak ilyen érzések. A lényeg, hogy tisztában vagy a dolgokkal és ha vállalod a babát szerintem akkor is tiszta fejjel fogod. Bennem is kavarognak hasonló kérdések és ráadásul én lombikos vagyok. Gondolhatod hányszor megvívtam magammal a harcot, hogy akarom.e egyáltalán azt a rengeteg járkálást! Sok kiesést a munkábol. Pénteken fog kiderülni sikerült-e de majd meg őrülök. Már annyira szeretném tudni. És tudom, hogy nagyszerü ana lennék.

Sok sikert neked és kezd el minél hamarabb a próbálkozást!

Hát nem irigyellek,az biztos,én,mire 36 leszek (10 év múlva),lesz egy 14 egy 13 és egy 11 éves gyerekem.Amiket leírtál 17 éves koromba volt jellemző.21 évesen férjhez mentem,a gyerekek meg jönnek,amit nem bánok,most várom a 3.-at,úgy érzem nekem ez a kihívás,mert bizony nem egyszerű.Remélem aztán megelégszem ennyivel,bár mostanában pont ezen agyalok,hogy 35 éves koromba de jó lenne még babázni,aztán lehet,hogy jön majd a 4.

Önismereti órákon azt tanultam,le kell írni,mi szól mellette,és mi "ellene",amelyikből több van,az "győzött".De azt gondold meg,hogy leszel még 55-60 éves is,és bizony akkor jó lesz,ha valaki rád nyitja majd az ajtót.

Lemondás,az van,de nekünk megérte.A gyerekekért hajtunk,dolgozunk.

A jó anyaság egy érdekes kérdés,van olyan ismerősöm,aki 17(!!!) évesen jobb anya,mint némelyik 35,,akit ismerek.

Mindenesetre hozz jó döntést,jó egészséget hozzá bármelyiket is választod!!!

Én 22 évesen szültem, 20 évesen mentem férjhez, Most a kicsi 2 éves, és ez alatt a két év alatt, tényleg le kellett mondanom a szórakozásról, de mivel egyre nagyobb és okosabb, rá tudom őt bízni egész éjszakára a nagyszülőkre, és a párommal ki tudunk menni szórakozni. Igaz, hogy nem minden hétvégén de havonta kétszer-háromszor biztosan.

Szerintem csak az első egy-két év jár nagyobb lemondásokkal, utána a kicsi ovis lesz, és gyakorlatilag ugyanolyan életed lesz, mint előtte, azzal a változással hogy teljesebb lesz az életed.

A másik dolog pedig az, hogy egy kisbaba annyi szívből jövő őszinte szeretetet tud adni, hogy amikor a karodban tartod, arra fogsz gondolni, hogy tudtál eddig nélküle élni, és semmilyen rossz érzésed nem lesz, hidd el, én is féltem az anyaságtól, és most alig várom, hogy újra átélhessem a szülés-születés csodáját.

Hajrá!

Örülök,hogy így döntöttél.

Hidd el,sok olyat ismerek,akik most már mit nem adnának egy gyerekért,csak kifutottak az időből.

Nekem úgymond becsúszott,házas voltam,de még utazgatni,szórakozni akartam,a férjem nem annyira,ő már 29 volt,én 22,szóval én még vártam volna,de örülök,hogy így alakult,mert én is kis kényelmes voltam,lehet,hogy nem is hiányzott volna egy gyerek,akkor meg nem éltem volna át az anyaság minden csodáját...

Jó egészséget és sikeres projektet!:-)

Szuper döntés!

Ne ijedj meg a nehézségektől, főleg a terhesség során meg az első hónapokban lesznek érzelmi hullámvölgyeid, de ez mindenkinél van, akárhogy viszonyul a család gondolatához és akármennyi idős.

Szóval mindig csak előre nézz:) Nemsokára lesz egy csodaszép gyereked, akinek egy mosolyáért minden eddigi karrieredet, szórakozásodat odaadnád. De tényleg:)

Sok sikert, szép babás életet!