Gyermekvállalás kérdése. A nagy kérdés. Akik jártak hasonló cipőben, megírnák az ő tapasztalatukat?
Házasságban élünk a férjemmel, szeretjük egymást, azért vannak gondjaink de olyanok, mint bárki másnak. Én lassan a húszas éveim közepén járok, ő a vége felé. Mindketten családcentrikusak vagyunk, vágyunk gyermekre. Férjem az utóbbi fél évben mondogatja nekem az apaság gondolatát, aminek nagyon örülök. De mindig elkezdjük halogatni a baba kérdést, egyszer úgy érezzük, hogy na most kezdjük el, máskor pedig azt mondjuk, hogy várjunk még. De tulajdonképpen mire is?
Mire föl ez a nagy hezitálás?!
Hát ez az!
Más párok azt mondják egymásnak (ha megbeszélik előre:)), hogy akkor innentől kezdve nem védekezünk, aztán egy idő múlva a pocakban is van a kis babóca.
Ez olyan egyszerűnek tűnik.
Mi nagyon "túllihegjük" ezt a dolgot.
Pár hónappal ezelőtt nagyon beleéltem magam a dolgokba, rengeteget olvastam baba ügyben és úgy döntöttünk, hogy figyelni fogjuk az ovumat és amikor van, akkor "óvatosak" leszünk de azon kívül már "élesbe" csináljuk. Ugyanis szeretnénk "kiélvezni" az együttléteket a maga természetességében.. biztos értitek. :) De ha így összejönne, akkor sem ijedünk meg, örülnénk neki természetesen.
De.
Odáig már nem jutottunk, mert másnap nem várt vérzésem volt (az aktus után) és azóta megborult a ciklusom is. Közti vérzéseim vannak, hol hosszabb, hol rövidebb ciklusokat produkálok. Valami megváltozott, már nem tudom nyomon követni a ciklusom. Hőmérőzni tudnék, próbáltam is, de mindig kimaradtak napok.
Úgyhogy azóta sem csinálunk "rosszat". :)
Elképzelhető, hogy pszichikailag befolyásolnám a dolgot?!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!