Abortusz vagy örökbe adás?

Az abortusz mellett döntenék mindenképpen, ha teherbe esnék.

Okok:

Fiatal vagyok még, magam is gyerek... Nem vagyok olyan önző, hogy tönkretegyem a párom életét, hiszen ő is fiatal, az egész életünket felborítaná egy baba... A szüleim életét se akarnám így elrontani, hiszen az egy csomó plusz pénz lenne, és én nem tudnék iskolába/munkába járni, mert a gyereket nevelem... Na meg ha eleve nem akarom azt a gyereket, valószínűleg önzetlenül szeretni se tudnám. Az érzelmek nem csak úgy jönnek, parancsszóra...Hosszú ideig még a szüleim nyakán maradnék... Épp most növök fel én is igazán, nem hiszem hogy újra félig szülők szeretnének lenni, és mért is kéne nekik...

Na én ezt nevezem nem önzőségnek. Amikor elviselem a fizikai és lelki fájdalmat azért, hogy már felnőtt és/vagy fiatal hozzátartozóim életét ne tegyem tönkre azzal, hogy egy nem akart gyereket hozok a világra...Plusz a gyerekét se azzal, hogy tudom előre, hogy nem tudnám szeretni.. Örökbe adni se tudnám, mert egyszer ha lesz sajátom, mit kezdenék a másikkal? NEM TUDNÁM FELDOLGOZNI. Nem mellékes - és teljesen normális - hogy az én életemet se kockáztatnám. Miért kéne magamat sanyargatni, ha nem akarom?

Teljesen reális döntés lenne, és felelősségteljes. Mivel eltudnám dönteni, mi a legjobb. És mostanság ez lenne a legjobb.

Örökbeadás. Miért ne éljen, ha már megfogant? Lehet egy iszonyatosan szerető, boldog családhoz kerül majd - sőt biztos, mivel az örökbefogadó szülőket nagyon alaposan átvizsgálják -, és ő is boldog lesz. Inkább legyen boldog, minthogy ne éljen. Az lenne a legkevesebb, hogy vállalom a felelősséget 9 hónapon át, ha már ott növekedik a pocakomban (akár nem várt, akár várt gyerekről lenne szó, csak pl. valami közbejött). Nem érdekelne, hogy megváltozik a hormonrendszerem, nem érdekel, ha meghízok, ha megereszkedik a mellem.

Ettől függetlenül nem tartom gyilkosságnak az abortuszt, és nincs rossz véleményem arról, aki emellett dönt. Mindenkinek szíve joga eldönteni, hogy mit hoz ki az adott helyzetből, mit lát a legjobbnak.

Emberfüggő, valóban lelki erő kérdése. Van, akinek ahhoz nincs lelki ereje, hogy kikapartassa magából a kis "sejtkupacot", van, akinek ahhoz nincs, hogy 9 hónap után másra bízza. Embere válogatja, ezért szerintem nem kell és nem is lehet elítélni senkit.

22/L