Abortusz vagy örökbe adás?

Elvetetném, nem kérdés, pedig irtózom attól hogy ilyen beavatkozást végezzenek a testemen. Miért? Levezetem hátha úgy érthetőbb... Szóval aki védekezik az nagy valószinüséggel azért teszi mert nem akar gyereket. Ha pedig nem akar gyereket akkor valószinüleg akkor sem fog akarni ha már teherbe esett véletlenül. Mivel annak van valami oka hogy nem akar ami nem változik meg a balesettől hirtelen. Szóval aki nem akar gyereket az általában a szülést sem kivánja átélni. Persze ha minden álma a gyerek lenne akkor a szülést bárki bevállalná, de akit nem vonz a gyerek vagy másért nem akar az a 'semmiért' nem vállal be ilyen szenvedést, változást.

Önző dolog? Meglehet. És? Te talán tökéletes vagy? Mert nem hiszem. Akkor meg ne birálj másokat sem. Természetesen aki minden hónapban abortuszra megy azt elitélem, de tessék elfogadni hogy egyik védekezés sem 100% és még ott vannak az egyéb esetek (betegség stb) amikor erre a beavatkozásra van szükség.

Ott vannak a fiatalok akiket felhoztál. Ott nem ám csak egy életről van szó, hanem egy élettel szemben áll legalább 3! Tudniillik a lány, meg a szülei. Egy embriónak több joga van mint nekik hármójuknak? Nem minden szülő tud csak úgy a kisujjából kirázni annyi pénzt és energiát hogy el tudjon tartani egy ölükbe pottyant unokát. De persze nekik kötelező ha bele döglenek is, nem? Nekik köteléességük még az öreg koruk is feláldozni, meg változtatni az egész életük...

18.04! Húha még dolgoztál is? Nahát micsoda nagy szám... A férjed tart el és van kocsitok... Igen és az élet ennyiről szól. Hát nem túl lelkesitő. Semmi ambició, törekvés stb...? Nem mondom hogy baj van vele, te dolgod, de tudod nem mindenki ilyen. Van aki többet akar és ettől még nem rossz...

Megmondom, én mit gondolok azokról, akik inkább az abortuszt választják.

Hiába mondják, hogy nagy lelki teher, mégiscsak a könnyebb utat választják. Nem kell kihordani, nem kell megszülni. Senki nem tudja meg!!!! Örökre az ő titka maradhat, hogy volt egy meg nem szült gyermeke. Ellenben ha kihordja és örökbe adja, elég kellemetlen magyarázkodni a gratuláló kívülállóknak ill. családtagoknak....Kicsit nehéz megmagyarázni miért egyedül jövünk haza a kórházból...A maradandó testi nyomokról nem is beszélve.... Senkinek sincs kedve hányni, hízni, szülni "más gyerekéért"... Mit gondolnának már az emberek róla, hogy milyen szívtelen...másnak adja a gyerekét.

Szerintem ez az oka. Hiába ferdítik.

Az abortuszt meg lehet szépíteni. Kaparás vagy vákum, oly mindegy.... Az én lelkiismeretemnek nem lenne könnyebb, hogy nem darabokra tépik, hanem kiszakítják a babámat.

Úgy gondolom, hogy a felelősségteljes nemi élethez hozzátartozik, hogy tudjuk mit teszünk és felfogjuk az esetleges következményeit. Soha nem jutott volna eszembe elvetetni babámat.

Ismerek olyan meddő párt, akik úgy jutottak gyermekhez,hogy a vérszerinti anyuka nem tudta vállalni. Gyönyörűen nevelik, boldogok és ÉL!!!!!!!!!!!!!

Valóban sok gyermek van árvaházban sajnos, de a babákra várólistán vannak a nevelőszülők!!!!!

Nekem van egy élő gyerekem, vetéltem 21 hetesen és elhalt a magzatom 9 hetesen. Azt hiszem mindent megéltem már, amit terhesség-szülés során meg lehetett. És a véleményem az, hogy bár minden gyerektől nehéz megválni, mégis a 9 hetes elvesztése közel sem volt akkora trauma, mint a 21 hetesé. Ha ebből indulok ki, akkor azt kell mondjam, hogy mivel az ember döntően önző lény, az abortusz lelkileg nem olyan mértékben fájdalmas, mint az örökbe adás. 9 hónapon keresztül együtt él két lény. Mocorog, érzelmeket vált ki. Akinek van egy kicsi szeretet csírája, annál biztos, hogy olyan érzések indulnak meg, ami miatt képtelen a gyermekét eldobni magától és örökbe adni egy számára idegen személynek. Az abortusz valóban egy könnyebb, önzőbb megoldás, és a baba szempontjából drasztikus, az anya szempontjából viszont feldolgozhatóbb. És én abban sem vagyok biztos, hogy örökbe adásnál az anya képes-e úgy feldogozni gyermekének hiányát, hogy utána ne az én TB-men finanszírozzák a pszichiátriai kezelését.

Meg fog oszlani a vélemény a kérdéskörben. Bár azért arra kíváncsi lennék, hogy aki abortusz ellenes, és úgy esik teherbe, hogy nem kívánja a terhességet, az vajon képes lenne-e a gyermekét örökbe adni?!

Ha megnézzük az örökbe adható gyermekeket, akkor azt látjuk, hogy olyan anya hagyta ott őket, akinek semmit nem számít a gyereke. Munkám során találkozom sok ilyen nővel. Van 5-6 gyerek, egyiket sem ő neveli, és meg sem fordul a fejében, hogy nevelje, magához vegye őket. Na az ilyen nőknek nincs szeretetcsírája sem. De ezek a nők számos abortuszon is átesnek. Azért nagyon ritka az a nő, akinek vannak érzései, tanult, teherbe esett és képes 9 hónap múlva örökbe adni.

Erről a kérdésről akkor lehetne beszélgetni, ha itt mindannyian átéltük volna ezt is és azt is.

A.B.O.R.T.U.S.Z.

Inkább ő, mint én!

Gondolom ez is egy teszt,de válaszolok

21 voltam, semmit nem szedtem, terveztem a terhességet, és született egy sérült beteg gyerekem(genetikai rendellenesség)

Most fogamzásgátlót szedek, 10 évvel idősebb vagyok, egy véletlen tehességet nem merném vállalni

Kedves Anett_23!

Nincs azzal gond, hogy a férjed tart el, hiszen régen is úgy hívták, hogy családfenntartó.

Csak sajnos a mai világban, (én legalábbis) addig nem vállaltam gyereket, míg nem voltam benne biztos ha ha úgy hozza az élet, akkor egyedül is tudok róla gondoskodni.

Itt most nem elhagyásra gondolok, de sajnos bármi történhet, egy baleset például és máris szükség lenne a megtakarításokra, ami ugye több keresetből jobban megoldható.

Nekem a családi harmóniához igenis hozzá tartozik az, hogy tudom ha neadjisten valami baj lenne, akkor én ugyanannyit tudok letenni az asztalra, mint amennyi a férjemtől kiesik.

Mindenesetre én nagyon tisztellek azért, hogy 16évesen is bevállaltad a babát, nekem nem lett volna ehhez bátorságom, akármennyi is a férjem keresete.

Hú, nagyon nehéz kérdés.

A 18:35-nek:

Az első babánkat terveztük, a másodikat nem (spirál mellett jött össze), mégis egy pillanatra sem merült fel, hogy abortusz legyen. Rengeteg olyan nőt ismerek, akik védekezés mellett estek teherbe és mégis megtartották a babát, boldogan megszülték és boldogan nevelik. Szóval olyan általánosítást levonni, hogy a nem tervezett gyerekek szülei az abortuszt választják, szerintem nem állja meg a helyét.

A minap néztem a neten az MTV-n futó tinimamák sorozat egyik részét, ahol a 16 éves "kislány" örökbe adás céljából szüli meg a gyerekét, úgy, hogy a szerető pasiján kívül mindenki ellenzi az örökbe adást, legfőképp a saját anyukája. Megmondom őszintén én végigbőgtem az egész filmet. Olyan hihetetlenül nagy akaraterővel és józan ésszel rendelkezett az a lány és természetesen a fiúja, amit én két gyerekes anyukaként nem tudtam volna végigcsinálni. A világ legnagyobb tisztelete kéne, hogy járjon ezeknek az embereknek, amiért a saját önzőségüknél, könnyebbségüknél inkább a nehezebb utat választják, de tudják, hogy annak a kis csöppségnek ezerszer jobb lesz.

Én valószínűleg képtelen lennék az abortuszra, de az örökbe adásra is, úgyhogy megtartanám. De ha ragaszkodunk az eredeti felálláshoz, hogy csak ez a két választás van, akkor (kövezzenek meg) abortusz. Egyrészt én magam nem tudnám odaadni a gyerekemet, másrészt nem csak az utca embere, mert azt pont lesajnálnám, hogy ki mit gondol, de a gyerekeim miatt. Írtam, hogy két gyerekem van: a nagyobbik, amikor pocakos voltam a kicsivel, egész nap simogatta, duruzsolt a pocakomhoz (beszélni még akkor nem tudott), amikor hazamentünk a kórházból akkor szólalt meg életében először (baba), ha a kicsi nyűgös volt, a nagy odament hozzá és csak a hangjától a kicsi megnyugodott. Szóval azt akarom érzékeltetni, hogy közöttük már a pocakos időszakban kialakult egy kapcsolat, nem csak magamtól szakítanám el ha örökbe adnám. Meg őszintén: mit mondanék neki, ha megkérdezi, hol van a tesója???