Ez a hónap sem sikerült! Ugye,nem vagyok egyedül?

Birom amikor tobb gyerekes csaladanyak keseregnek itt azoknak akiknek még egy baba se jött össze hogy-

"jajj igaz hogy van már 3 de olyan jó lenne a 4. ha megfoganna, kezdem feladni már".

Lehet offolni de ugyan gondolkozzatok már el... 😡

En nem kivanok rosszat senkinek se, ne érts félre de akkor ne húzza már előttem a mézes madzagot feszt meg nyavalyog hogy nem jön össze a 3. gyerek. Ez olyan mintha egy tolokocsis embernek momdanam egyfolytaban hogy jajj de rossz nekem hogy néha fajnak a labaim, majdcsak jobb lesz, milyen is jó ha az ember azért tud járni...

Hát köszi, lehet en vagyok tul érzékeny, de en nem tudnék igy viselkedni.

Nem szoktam ilyet de elmesélem akkor hogyan nem jött össze az első gyerekünk.

Én vagyok az első válaszoló. Szóval 3 évig vártunk és konkrétan már közelebb voltam a 40hez, mint a 30hoz mikor összejött végre.

7 babát vesztettünk el, mindet az első trimszeszterben, 7-10.het között. 7ből 6 babát az elsőszülöttem előtt és 1 babát a második előtt.

Amíg én hatszor elvetéltem legalább 2 kolléganőm terhes lett (abból egy egyéjszakás kalandbol, véletlen) és vagy fél tucat barátnőm meg is szült, de ami a legfajdalmasabb volt, hogy a húgom is terhes lett. Szegény alig mert örülni.

A végső csepp az volt, amikor kiderült a szomszéd nőről, aki 44 éves volt akkor, hogy simán összejött neki a 3. gyereke az új hapsijatol. Akkor először éreztem azt, hogy inkább örülnöm kell vele együtt és nem még mélyebbre merülni a depimben. Utána ha nem lenne elég, megbetegedtem, ki kellett hagytunk fél évet a férjemmel, mert olyan gyógyszereket kaptam, ami mellett nem szabadott teherbe esni. Ez alatt a férjem is szedett pár vitamint és készültünk a lombikra. (A férjem eredményei olyanok voltak, hogy még inszemre sem mehettünk vele)

Aztán én abbahagytam a gyógyszerem. Már megvoltak az időpontok, mire egyszer csak nem jött meg. És ennyi. Borzalmas terhesség volt, végig feküdtem, kaptam a progeszteront de megérte. Én értem, tudom milyen de tényleg őszintén mondom, ez bármikor szar. Amikor aztán mi kistesot szerettünk volna, megint elvetéltem és utána annyira raparaztam, onnantól egy uolyan görcs volt bennem, amit az első előtt éltem meg.. hiába voltam már akkor egy gyerekes anyuka. Uaz a szorongás az az uresseg az a csalódottság. Tényleg bárhogy is szar ez.