Akinél van tapasztalata elváltként? Mi a jobb egyedül nevelni a gyereket vagy ha sikerült találni egy rendes társat, akkor vele?

Anyukám vált el és egyedül maradt bátyámmal. Szukámmal akkor ismerkedett meg mikor bátyám 6 éves volt.

Nagyon megszerette, azóta is apunak szólítja pedig már 39 éves. Én közös gyerek vagyok és soha nem éreztem a különbséget, hogy nekem "csak" féltestvérem van.

Mindig nagyon szerettük egymást és a szüleink is azonosan tekintenek ránk.

Az tény, hogy bátyám apja egy nagy senki, elköltözött és azóta nem jelentkezett immár 22 éve...

Ha sikerül megfelelő társat találni, akkor természetesen vele. 4 éves volt a lányom, mikor megismertem a férjem, 8 éve vagyunk együtt.

Sok nő jól elvan egyedül is a gyerekével, (egyébként én is jól elvoltam), de mikor a gyerek nagyobb lesz, vagy kamasz, és már inkább a barátok érdeklik, akkor sokszor anyuka úgy érzi, magára hagyták.

Nekem az volt a saját magamnak tett ígéretem, hogy csak olyat engedek be a családomba, aki többé, jobbá tudja tenni a gyerekek és az én életemet.

Nem hittem volna, hogy valaki ennek megfelel, és mégis!

Párommal fél éve vagyunk együtt, a lányaim imádják, ő is nagyon szereti őket, tervezzük az összeköltözést.

A lányom 9 a fiam 15 volt mikor a párom bekerült a képbe.Előtte 3 évig voltunk hármasban.A fiúval nem nagyon volt gond, a lánnyal örökösek a konfliktusok.Apa van, szoros köztük a kapcsolat.

Komolyan nem tudom melyik a jobb...egyedül teljes a függetlenség viszont a gondokat is egyedül cipeled.Ha lesz társad akkor a gyerek vagy elfogadja vagy nem, szerintem attól is függ hány éves.Egy pici sokkal inkább elfogadja egy kiskamasszal nehezebb.

De az is benne van higy a gyerek nő és sokkal inkább a barátok később a szerelem kerül előtérbe és talán akkor jobban fog hiányozni egy társ.

Nem tudom melyik a jobb...tényleg nem tudom.