Tanácstalan vagyok. Megtartsuk a babát vagy sem?

Kedves Kérdező!

Elhiszem, hogy nem terveztétek, és a terveidet most megint keresztezi a gyermekáldás.

Sajnos mindent sosem tudunk megadni a gyermekeinknek. Mert sokan ezen az anyagi természetü dolgokra gondolnak. Sokat dolgoznak, minden lehetséges dologgal elhalmozzák gyermekeiket, csak saját magukból kap a gyermek keveset azaz a szeretetből. A gyermekek tudnak örülni az ajándékoknak de megfigyelhetted már, hogy a korosztályába tartozó gyermekek társaságát jobban kedveli mint a felnőttek társaságát. Bizton állítom, hogy egy testvérnek mindennél jobban tudnak örülni. Nem azt mondom, hogy nem lesznek féltékenyek, mert azt meg kell tanulniuk, érteniük, hogy a szeretet több embert is képes egyszerre szeretni. Amikor ezt megérti akkor már erős testvéri kötődés alakulhat ki. A szeretet az ami nélkülözhetetlen. Olyan mint a növényeknek a fény és a víz.

Igaz, hogy nem álltok túl fényesen, de az aggodalomra sincs okod. Ha ketten akarjátok megoldani a helyzetet, akkor meg is oldjátok. Mert minden amit el tudsz képzelni az meglehet.

Ha az abortuszt választod akkor vállalod a döntésed következményeit. Egy 90 éves néni mesélte, hogy anyósa nem engedte, hogy a kicsi közös otthonukba, még egy gyermeket vállaljanak az első mellé. A férje sem állt ki mellette. 90 évesen együtt sírtak, a nem vállalt gyermekük miatt, amikor mesélték. A kikényszerített abortusz miatt megromlott a kapcsolat anyósával. Elköltöztek, otthont teremtettek, utólag már értelmetlennek látták megalkuvásukat, de ez a késői felismerés már nem volt visszavonható. Saját gyermeküket elvetették. Nem ölelhették magukhoz, nem látták a kedves mosolyát, nem hallották kacagását, nem lehettek büszkék rá, nem lett testvére az elsőszülött gyermeküknek. Öreg korukra mégis erőssen érezték a hiányát.

Kívánom, hogy olyan döntést hozzaztok együtt, amit sohasem kell megbánnotok!