Harmadik gyerek dilemma. Ti hogyan mérlegeltetek?
Néha nagyon szeretnék, néha nagyon nem (főleg amikor a másik kettő lemerít). Nehéz terhességek és nehéz szülések voltak, utána szülés utáni depresszióval mindkét esetben. Ez tart vissza, illetve az első 1-2 év. Az kemény volt.
A nagy elsős, a kicsi középsős ovis most. Mi 36 évesek vagyunk a férjemmel. Vacilálunk, gondolkodunk, de egyikünk se meri kimondani, hogy igen vagy nem. A férjem is hasonlóan kimerült, de sokszor szóba kerül, hogy legyen-e.
A szokásos dolgok, mint hely, anyagi háttér adottak. Segítség azonban csak korlátozottan, leginkább egyedül csinálnánk, ha lenne harmadik.
Nem tudom.
Ti hogyan mondtátok ki, hogy igen, vagy azt, hogy nem?
Vedd figyelembe, hogy minél nagyobbak, annál több szellemi és fizikai tenivaló van velük. Gyakran szükség lehet a szülő segítségére a tanulásban, iskola-sportkör-stb. logisztikában, egyre több olyan dolgot kell beszereznetek, ami nem csak pénz, de rohangákni kell utána. Ha tehetséges valamiből, akkor pl. zeneoktatás, hangszer, versenyek...ha majd kamaszodik, jönnek a nagy lelkizések, az "utállak!" korszak.
Sajnos láttam már totál szétesni 3 gyerekes családot, olyan szinten, hogy amint tehették, a gyerekek elhagyták az anyjukat (a férj előbb) mert az állandó szervezési feszültség teljesen megmérgezte a napjaikat, pedig ott még segítségük is volt.
Ha már most kimerültek vagytok, semmiféleképpen nem vállalnék a helyetekben harmadikat.
Szia !
Sok mindent figyelembe kell venni persze ez mindenki saját maga döntése felelőssége ki mennyit bír . Nekem 2 gyermekem van 30 éves vagyok ,a nagyobbik kis iskolás a kisebbik nagycsoportos , 2 éve védekezés mellett összejött a harmadik baba ,azt tudni kell nekem a második terhességem után 6 hónappal egy pánikbetegség jött ki azt hittem sosem jövök ki belőle ,és miután megtudtam terhes vagyok ismét én nagyon megijedtem , szerettem is volna meg nem is viszont inkább az esszemre hallgattam mert néztem a két meglévő gyermekem is , és minnél nagyobbak valóban annál több figyelem szükséges gondolok itt az iskolára ,én kb újra iskolásnak érzem magam. És így utólag bele gondolva nem menne fizikailag , nagyon oda figyelek rájuk minden területen.
Sosem volt ab előtte viszont így vissza gondolva jól helyesen cselekedtem ( pedig akkor egy világ omlott össze bennem nagyon nehezen álltam talpra lelkileg ) , mindent amit lehet most nem túlzások gondolok de úgy érzem ennek a kettőnek meglegyen így is fáradt vagyok engem a munka kapcsol ki szükségem volt rá itthon lehet megőrülnék.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!