Második gyerek, hatalmas dilemma. Volt valaki hasonló cipőben?

Mi eredetileg 3 gyereket terveztunk. A masodik gyermekunk lett "problemas", tulajdonkeppen amiota megszuletett nagyon nehez eset volt a nevelese, de nem hasfajasra, vagy hasonlokra gondolok. O autosta, magasan funkcionalo, de az elso 5 evben szo szerint vert izzadtunk. Mondanom sem kell, hogy nem is gondolkoztunk a harmadik gyereken, nem lemondtunk rola, csak elhalasztottuk. Most 7 eves a kisebbik es rengeteget valtozott az elmult ket evben, nagyon sokat fejlodott, sokkal konyebb vele. Most erezzuk ugy, hogy keszen allunk egy babara, mar nyugodt az eletunk, idonk is marad.

Nagy lesz a korkulonbseg? Igen. Erdekel? Nem.

Inkabb legyen nagy korkulonbseg, de kiegyensulyozottsag, minthogy eron felul vallaltunk volna meg egy gyereket akkor, amikor a meglevo(k) is tobb energiat, turelmet igenyeltek szinte, mint amennyink volt. Annak aztan semmi ertelmet nem latom.

Az idobe nalunk is belefer, 34 vagyok most. Persze, idealisabb volt 10 eve, huszonevesen szulni, de most sem vagyunk meg venek hozza.

En annyit tudnek javasolni, hogyha meg nem erzitek keszen magatokat a masodik gyerekre, akkor halasszatok el ti is. Fital vagy, nem surgos. Ilyen helyzetben szerintem meg gondolkodni is felesleges rajta. Jelenleg ugysem lenne idod, lehetoseged a "nyugodt babazasra", ha a mar meglevo gyerekkel megmindig nem konnyu.

A kerdesben meg is valaszoltad magat a kerdest. Te azert akarsz masodikat most, hogy legyen "normalis" babazos-kisgyerekezos idoszak az eletedben. Mintha vettel volna egy ruhat amirol kiderul nem kenyelmes es most venni akarnal masikat, hogy hatha majd az az lesz.

En is azt mondom ilyen labilis csaladmodellbe ne vallaljatok megegyet. A kisteso nem menekulesi utvonal tessen mar megtanulni.

Eszem megall amikor egyik no azert akar mert nem akar visszamenni dolgozni, masik a juttatasok miatt (3-4 gyereknel), harmadik meg potolni az elso gyerek altal okozott hianyt.

nehéz jó tanácsot adni!

Az utolsóval ellentétben én megértem, h vágysz a nyugodt babázásra, amit a mostani gyermeked mellett nem élhettél meg! A leírásodból nem derül ki, a kisfiad most oviba jár, vagy még otthon vagy vele?

"Nagyon padlón vagyunk sokszor amikor a fiam napokig csak visít, mert épp olyan időszaka van, a nem evésével már gyomorgörcsöm van."

Szerintem z eszedre hallgass. Ezt megélni várandósan, aztán meg egy újszülöttel... szerintem túl nagy falat. Nem az a lényeg, a két gyerek közt mekkora a korkülönbség, hanem hogy egy kiegyensúlyozott, harmonikus családba szülessen. Nálatok ez épp nem adott, így a második gyerekkel is kiszúrnátok námileg. És igen, látom, h volt itt egy kis moderálás-törölgetés, de nekem is óhatatanul eszembe jutott, ami másoknak is: ha a tesóval minden ideális lenne, talán elegednéd lélekben a nagyobb kezét, már lenne valaki, akire rajta kívül is koncentrálhatsz és akire nem olyan fájó figyelni. A könnyebbik útra vágysz, pedig mindenkinek az tenne jót, ha ezt most végigcsinálnád a fiaddal és amikor rendeződik a helyzet, akkor jön a második baba.

A benned felmerülő dilemmára az a tanácsom, hogy várj még a második gyermekkel. Az első leköti minden energiád, egyáltalán nem biztos, hogy pikk-pakk megoldódnak majd a problémáitok, lehet, hogy még hónapokig, esetleg évekig lesz ugyanilyen nehéz, akkor az viszont kiszúrás mindenkivel. Kiszúrás a kicsivel, mert egy pillanatnyi nyugalma sem lesz, kiszúrás saját magaddal, mert tele leszel önváddal, hogy látod, senki sem kiegyensúlyozott. De legfőképpen a kisfiaddal kiszúrás, ugyanis neki most nagyon nehéz, irtó szüksége van a segítségetekre és a figyelmetekre. Szval várj, és segíts a gyermekednek!

És ha már segítség, eszembe jutott, hogy egy barátnőm kisfia 3 évesen még alig beszélt, ellenben olyan brutál kitörései voltak, hogy ijesztő volt. Nekik a beszédindítást javasolták mint fejlesztést, ugyanis a pszichológus megállapította, hogy a kisfiúban a nem beszélés okoz egy akkora frusztrációt, hogy képtelen uralkodni magán. Elkezdtek ilyen-olyan mozgásos beszédindításra járni, és a fiúcska néhány hét eltelte után elkezdett szavakat egymáshoz kapcsolni, a meglévő szavai pedig tisztultak. Ha nem a saját szememmel láttam volna a változást, el sem hittem volna. Hirtelen sokkal nyugodtabb lett, a közösségben kezdett kinyílni, olyan volt, mintha egy mázsás terhet dobott volna le magáról az a kisgyermek. Szívszorító volt látni!

Ti hogy álltok a beszéddel, a beszédindítással? Írtad, hogy még nem beszél a fiad.