Második gyerek, hatalmas dilemma. Volt valaki hasonló cipőben?

3-as vagyok.

Igen, nekunk a masodik gyerekunk igenyel specialis nevelest (es turelmet, figyelmet, kb mindent). Ahogy emlitetted eszembe is jutott, hogy a ferjemmel nagyon-nagyon sokszor elmelkedtunk azon, hogy mi lett volna, ha a ket gyerek forditott sorrendben szuletik. Bevallom, hogy akkor valoszinuleg nagyon-nagyon sokaig nem lettunk volna ket gyerekesek, mert nem mertuk volna bevallalni.

Az elso gyerekkel minden olyan konnyen ment attol a naptol kezdve, hogy megszuletett. Nyugodt baba volt, 3-4 hetes koratol ataludta az ejszakat, napkozben is csendes, mosolygos volt. Elmaradt a dackorszak, minden nagyon hamar csinalt, konnyen beilleszkedett a kozossegbe is. Mai napig az iskolaban is eltanulo, figyelmes is es eszes is, szoval nem izzad meg a tanulassal. Foglalkozunk vele is, segitjuk, ahogy tudjuk, de nagyon onallo pici koratol kezdve es pl az o tanulasa abban kimerul, hogy egyszer elmagyarazom amit nem ert es kesz, utana mar tudja. Az occsevel pedig a legalapvetobb dolgokon is ezerszer ragjuk at magunkat, es ne is tananyagra gondolj, hanem pl arra, hogy 5-6 evesen meg nem ertette, hogy miert nem futhat ki a 3 savos utra, vagy miert nem szokhet ki a jatszoterrol, ha elfordulok, hogy a testverenek megkeressem a vizet a taskaban, stb.

Es ezek csak az atlagos dolgok, arrol meg nem beszeltem, amikor emellett faradt, nyugos, beteg, vagy epp csak rossz napjai vannak. Akkor aztan felfordul az egesz vilag...

Most mar sokkal jobb, nyugodtabb es van napirendunk, beilleszkedett a suliba. Van idom, energiam pluszban, ezert erezzuk azt, hogy mar johetne meg egy baba.