Harmadik gyerek dilemma. Ti hogyan mérlegeltetek?
Néha nagyon szeretnék, néha nagyon nem (főleg amikor a másik kettő lemerít). Nehéz terhességek és nehéz szülések voltak, utána szülés utáni depresszióval mindkét esetben. Ez tart vissza, illetve az első 1-2 év. Az kemény volt.
A nagy elsős, a kicsi középsős ovis most. Mi 36 évesek vagyunk a férjemmel. Vacilálunk, gondolkodunk, de egyikünk se meri kimondani, hogy igen vagy nem. A férjem is hasonlóan kimerült, de sokszor szóba kerül, hogy legyen-e.
A szokásos dolgok, mint hely, anyagi háttér adottak. Segítség azonban csak korlátozottan, leginkább egyedül csinálnánk, ha lenne harmadik.
Nem tudom.
Ti hogyan mondtátok ki, hogy igen, vagy azt, hogy nem?
Mi ugyanígy hezitálunk, hogy legyen-e negyedik. Én leginkább azon gondolkodok, hogy lenne-e elég időm rájuk. Az első kettővel teljesen jól elvoltam egyedül, aztán a barátommal bevállaltunk egy közöset. Most elkezdtem nyüstölni, hogy kellene még egy közös, de ő sem annyira lelkesedik, én meg tele vagyok kételyekkel a nevelésüket illetően. A negyedik lenne a legnagyobb, ráadásul fiú, szóval biztosan nem lenne egyszerű vele, ráadásul az első közös komolyan látássérült, bár nem okoz sok gondot itthon, de a szocializáció nem zökkenőmentes.
Az első kettő már így is kicsit el van hanyagolva, ráadásul nem voltak ők sem problémamentesek. De valamiért úgy érzem, hogy ha hatan lennénk, akkor lenne teljes a családunk!
De a barátom egyébként is inkább kiskutyás, én meg nagykutyás vagyok, így félek, hogy ő nem lenne ura a helyzetnek, ha két nagytestű kutyánk lenne, hiszen a két menyétszabású állatomtól is tart egy kicsit. Csak igazi, kenyérre kenhető kutya jöhet szóba, én viszont egy menhelyi, kidobott, kuvasz jellegűbe szerettem bele, mert én meg a keményebb, önállóbb kutyákat/állatokat kedvelem. Félek, hogy csak miattam menne bele, hogy kihozzunk még egy kutyát! Nem tudom, hogy mi lenne a jó döntés, de szerintem meg tudnánk csinálni!...
Mindenki maga tudja mennyit bír. Nekünk több 3 gyerekes ismerősünk can és bizony mi nem szeretnénk 3at... jó esetben van korkülönbség és legalább az egyiket nem kell hordani külön foglalkozásra, de ketten 3 felé szakadni pl, ha mindegyik mást sportol és más égtáj felé kell vinni.... hát ez horror, és segítségünk sem lenne. És szégyen nem szégyen, nem munka utáni rohangálással tervezem leélbi a gyerekkorukat. Inkább két gyermeknek szeretnénk mindent megadni kényelmesen, mint 3 gyerkőccel stresszelni. És egy egy komolyabb sportolás iszonyat drága, ha mind3 gyerek drágát találna kedvére, anyagilag sem bírnánk. Sajnos nem az eleje nehéz 3-al, emelem kalapom a nagycsaládosok előtt, mi nem lennénk képesek erre.
De mint az elején írtam mindenki ismeri a határait, tud számolni vele mennyire bírná véghez vinni a neveltetést. Nyilván akinek van segítsége annak ez is könnyebb. Nagyon sok dologtól függ, és mindehol lehetnek gondok, nehézségek.
Mindig mondogatom nem lesz három... na majd a kistesó hármasiker lesz xD
Gondoljátok át, megvan az előnye és a hátránya, de minden nehézség ellenére, szép dolog a nagy család, de nem könnyű feladat.
Mi eleve hármat akartunk, ezt a lánykérés napján megbeszéltük.
A harmadik akkor született, mikor 34 évesek voltunk.
Érzem, hogy a férjem titokban szeretne még egyet, de én semmiképpen.
Érzem, hogy nekem ez testileg ennyi, nem bírnék többet, plusz ahogy fentebb is írták, kell a sok logisztika, ki, mikor hova megy s kivel, ha egy beteg, borul mindenkinek a hete. Ráadásul tudom, hogy a jobban megosztott figyelem kárára válna a három kisfiamnak.
Tudom, hogy valaki megcsinálja tíz gyerekkel is, de nem vagyunk egyformák. Te se azt vedd alapul, hogy itt valaki egyet sem lenne képes gondozni, más meg sokat.
Inkább azt beszéljétek meg otthon, hogy mitől tartotok abban az esetben, ha lenne még egy, és azt hogy tudnátok áthidalni, ill. mit éreznétek, ha kettő maradna.
Én pl nyugtalan voltam kettővel, folyamatosan éreztem, hogy van még valaki, aki jönni fog, aki hozzánk tartozik. S amikor megszületett, akkor töltött el a békesség, és éreztem, hogy na akkor itthon van már mindenki, kerek az életünk, még a nehezebb napokon is.
Egyelőre egészen másképpen élem meg a gyerekvállalást, mint az itt válaszadók többsége.
Nyilván vannak nagyon nehéz napok.
Anyukámnak tudok szólni, ha úgy gondolom, ez nagy könnyebbség.
Nehézség, h. a férjem heti 3 nap elmegy 5-kor és hazajön este 9-kor. 2 nap pedig 7-5-ig van.
Így a maradék időben nem sok időnk van egymásra.
Mi alapból minimum 2 gyereket terveztünk és a harmadikat talonba tettük,azutánra, ha egyáltalán tudjuk milyen, az, hogy van gyerekünk. És akkor, hogy érezzük az anyagiakat, ingatlant...
Hamar eldőlt, hogy hamar lesz 2.
19 hónap lesz köztük.
A 3.-ra hajlunk nagyon.
Előbb meglátjuk milyen 2 gyerekesnek lenni.
A szoba megvan 3 gyereknek saját az ingatlanban, a keresetünk is engedi.
De
Nekem a terhességeim nem terhesek, a szüléssel sem volt gondom.
Esetetekben nem vállalnék.
Túl bizonytalanok vagytok
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!