3. gyerek dilemma? Minden ellene szól, ami racionális érv, mégis szeretném? Voltál így?

A férjed mit mond, ő akar harmadikat? Mert három gyerek mellől már nem nagyon fogsz tudni dolgozni otthonról, a tanulás sem lesz sétagalopp, így a fő kereső a férjed lenne, rajta lenne a nagyobb teher.

Gondolkozni kell fizetett segítségben is, mert hidd el, egy idő után beleőrültök abba, hogy nincs egy szabad délutánotok sem kettesben...

Én egyelőre nem erőltetném ezt a helyedben, élvezzétek négyen az életet, kezdjék el a gyerekek is a sulit, és ahogy nőnek, majd látjátok. Így, hogy bizonytalan vagy, őrültség lenne szerintem.

Teljesen ugyanebben a cipőben járok, pár évvel idősebb is vagyok nálad. A következőt tudom mondani: ha most vagy nagyon záros határidőn belül nem vágtok bele, akkor már nem is fogtok, ez 100%.

1. Te sem leszel már fiatalabb, ha most még nem jött be a képbe, pár év múlva már erősen be fog a DOwn-kockázat meredek emelkedése, stb.

2. Most éppen kilábaltál a hullafáradtságból és depresszióból, és még élénken emlékszel arra ,milyen volt a legmélyén lenni. Itt két dolgot kell figyelembe venni: ha valóban összeszedted magad, tanultál esetleg az eddigiekből és van rá esély, hogy legközelebb ne ess bele ugyanazokba a csapdákba, akkor iszonyatosan nehéz lesz ugyan megint egy kicsivel, de ha igazán váégysz rá, és már tudod, mikor és honnan kell azonnal segítséget kérni, amikor szükséges, akkor meg tudod csinálni. Viszont minél nagyobbak, önállóbbak lesznek a gyerekek, lsd. nagycsoport, kisiskola, annál kevésbé fűlik majd a fogatok ahhoz, hogy megint a nulláról kezdjétek egy csecsemővel. Örülni fogtok, hogy újra meg tudtok nézni kettesben egy filmet esténként, és nem akaródzik majd ezt feladni újra.

3. Ha akár csak az egyikőtöknek is van egy kis kételye, nem szabad belevágni. Igen nagy teher úgy általában, és a kapcsolatra nézve is egy gyerek, kettő még nagyobb, három aztán pláne. Ezt szívből kell akarni mindkét félnek, különben a nehézségek idején nehéz lesz megállni konfliktusok nélkül.

SZóval én ezeket gondolnám át a helyedben, Mondom ezt úgy, hogy van egy 6 és egy 3 évesem, és most várom a harmadikat, fél évre tudtam visszamenni dolgozni, most pedig bizonyos terhességi szövődmények miatt táppénzen kell lennem.

Viszont ha én nem mentem volna vissza dolgozni legalább ennyit (ha rajtam múlt volna, végig maradtam volna), akkor biztos, hogy nem vágtam volna bele a harmadik babába, de akkor végérvényesen nem. Kellett ennyi pozitív visszajelzés arról, hogy még nagyon sok szerepben meg tudom állni a helyem az anyaságon kívül ahhoz, hogy ismét legalább két évig otthon bírjak lenni.

3 gyerek egy igen nagy lépés logisztikailag, ha az anyagiak nem korlátoznak. 3 gyerekkel gyakorlatilag soha nem lesz üresjárat. Most még csak ovisok, de aztán iskolás lesz. Ott már több odafigyelést igényelnek,hisz nem mindegy hogyan teljesít.

Nektek kell tudni, mit bírtok.

A 4 essel értek egyet. Én is úgy voltam hogy visszamentem dolgozni hogy érezzem, még abba is visszarazodok ugyanúgy, illetve hogy el tudom azért akkor is nagyjából látni a családot.

Segítséget a helyetekben mindenképp szereznék ha a baba mellett dontotok. Egy párkapcsolatnak szüksége van kettesben töltött időre akármennyire szeretitek a gyerekeket mindketten hogy a rengeteg gyerekes téma között egymást ne veszítsétek el.

Mi a negyedik babával voltunk így, hogy még 38-40 előtt szeretnénk ha sikerülne mert később nagyon félnék a problémáktól.

A szívünkre hallgattunk mert úgy éreztük még nem teljes a banda. Illetve azt gondoltam át,mit éreznek ha pár év múlva (mikor már tényleg nem vállalunk gyereket) akkor mit éreznek, ha ő nem lenne, és arra jutottam hogy nagyon bánnám...

3 gyerkőcünk van. Ha egy kicsi kètely is van bennetek, akkor semmikèppen nem ajànlom, hogy belevàgjatok. Nagyon-nagyon nehèz. Èn a 3. születèsèvel nem plusz egy gyerekkel èreztem többnek őket, hanem sokkal. Mondjuk nàlunk csak 18 hònap a kèt kicsi közt a különbsèg, ràadàsul a legkisebb elèg nehèz baba volt. Most sem könnyebb vele sokkal, pedig màr lassan 22 hònapos. Nem tudom, nektek milyen temperamentumùak a gyerekek, de azt is kalkulàld bele, hogy nem biztos, hogy olyan lenne a harmadik is. Èn ezt szìvtam nagyon meg. Az első kettő angyal volt. Nem voltak hasfàjòsok, kiegyensùlyozott, nyugodt, könnyen kezelhető, jòl alvò, magukban is szèpen eljàtszò babàk voltak. Na a kicsi nem. 4 ès fèl hònap brutàlis hasfàjàs miatti folyamatos kèzbenlèt utàn nem tudtam letenni szinte soha. Àllandòan sìrt kb màsfèl èves koràig, folyamatosan foglalkoztatni kellett, mindent ùgy csinàltam, hogy egyik kezemmel fogtam (meg is lett az eredmènye egy kis gerinc problèmàval, de ez most mindegy). Nem maradt semmiben, semmilyen hordozò eszköz, kisàgy, jàròka, komp, semmi nem volt jò, àjulàsig (szò szerint) ordìtott mindenben. Az első èvben a màsik kèt gyerekkel alig bìrtam foglalkozni. Ès nem, mielőtt bàrki azt hinnè, hogy valami baja van, nincs. Extra okos, èrtelmes kislàny. 5 ès fèl hònaposan màszott, 9 hònaposan jàrt, màsfèl èvesen folyèkonyan, mondatokban beszèlt. Mostanàban màr egy-egy òràt is el van a jàtèkokkal egyedül, picit màr könnyebb. De az első èvet nem kìvànom senkinek. Zombi mòdban èltem ( pedig èjjel alszanak szerencsère pici koruktòl). Ezeket csak azèrt ìrtam le, mert a màr meglèvő kèt gyereketekre is gondolni kell. Mert bàr nem adnàm egyik gyerekemet se semmièrt a vilàgon, imàdom őket, nagyon jò testvèrek, ès màr làtom az alagùt vègèt a kicsivel is, azèrt ezt a helyzetet mindenki nagyon megszenvedte itthon. A kapcsolatunk is, a gyerekek is.

Kìvànom, hogy a nektek legjobb döntèst hozzàtok meg vègül! 😊