Egyszerűbb tápszerrel táplálni a babát, mint szoptatni?

Én még nem adnám fel a helyedben, szerintem mindenki így kezdi. Nálunk is így volt, borzasztó volt az első pár hét, amíg megedződött a mellem. Az Avent bimbóvédő krémje segített, minden szopi után bekentem és helyre rakta a következő alkalomig.

A helyedben én fejnék inkább, mint ahogy egyik hozzászóló is írta, amíg kicsit helyre jön a melled, aztán ahogy ügyesedik a baba, egyre könnyebb is lesz.

Nem egyszerűbb tápszert adni neki szerintem. A cumisüvegezés, sterilizálás. És borzasztó költséges, 15 ezer plusz az üvegek. És a tápszeres babák hasfájósabbak is általában, az emésztésüknek is sokkal jobb az anyatej.

Vannak akiknek székrekedésük lesz. Szóval ha az embernek nincs teje, akkor ok, de ha van, szerintem megér egy kis áldozatot, mert lesz ez még jobb is...csak erről nem nagyon beszélnek az emberek, hogy kemény az eleje!!

Én amennyire utáltam szoptatni az első hetekben, annyira megszerettem, és sajnáltam, amikor 9 hónaposan befejeztük.

Ha még csak 2 hetes, akkor én inkább azt javaslom, hogy tarts még ki egy kicsit. Az első fiammal nekem egyáltalán nem fájt a szoptatás, viszont nem volt sok tejem, 3 hetesen el kellett kezdeni a pótlást. Az nagyon macerás volt, viszont amikor már csak tápszeres volt akkor egyszerűbb lett a dolog. Mivel ő HA tápszert evett, egy hónapban kb. 20000 ft-ba került a tápszere (3 éve).

Most a második fiam 6 hetes. Szerencsére most van elég tejem. Viszont elég nehezen indult a dolog. Fájt a szoptatás, kisebesedett a bimbó. Kb. 2 hét volt mire elmúltak a sebek, de még utána is fájt a szoptatás, most már sokkal egyszerűbb a dolog, amikor mellre teszem akkor még néha fáj pár pillanatra, de aztán már nem.

A fájdalom és a sebesedés oka, hogy nem jól kapja be a mellett. Én akárhogy igyekeztem, egyszerűen csak ezzel a helytelen technikával tud szopni a fiam. Párszor sikerült mélyebbre bekapatni vele a cicit, akkor meg elkezdett fuldokolni, és kiköpte. Voltam vele dévényesnél is, két alkalommal csinált neki szájtornát, és azóta sokkal jobb, már nem szorít rá annyira a cicire az alsó ajkával.

Szerintem rá kellene jönni, hogy mi okozza nálatok a problémát. Lehet rövid nyelvfék is akár, vagy a bimbód alakja, nagysága miatt nem tudja helyesen bekapni a cicidet. A lényeg, hogy ezek a dolgok pár hét alatt megoldódnak, utána viszont egyszerűbb lesz szoptatni, ha hosszabb időre mész valahova, nem kell magaddal vinni semmit, egyszerűen csak megszoptatod egy félreeső helyen diszkréten és kész.

Ha pedig már végképp nem bírod (tudom mennyire fáj, én is kiborultam párszor miatta), akkor tényleg legyen inkább tápszeres, mint hogy megbolondulj, és már attól is rosszul legyél, hogy meg kell etetned a picit, és már előre attól rettegj 2-3 óránként, hogy mikor éhezik meg. Tápszert mindenképpen érdemesebb a gyerekorvossal felíratni, mert különben még drágább. Egyszerűen megmondod neki, hogy lelki okokból nem tudod szoptatni, és kész. A hippoallergén tápszerek 2300 ft körül mozognak, a sima tápszerek meg általában 1000 ft alatt valamivel. Recept nélkül nem tudom mennyi.

valahol megértelek, nálunk is szörnyű volt az első pár hét. A kórházban cumizavaros lett (nyomták bele a tápszert), a mellem totál begyulladt, mert nem tudtam kifejni a tejet belőle, a mellbimbóm kisebesedett, a gyerek állandóan üvöltött, mert éhes volt.

Akkor fejtem a tejet, úgy kapta meg, mellé tápszeres pótlással, na ez így nagyon nehéz volt.

Állandóan rettegtem, ha jött az etetési idő, annyira fájt, ahogy evett, hogy csillagokat láttam.

A tápszer nem volt neki jó, legalább hármat kipróbáltunk, mire találtunk egy olyat, amitől nem fájt a hasa.

Végül kerestem egy szoptatási tanácsadót, úgy voltam vele, hogy ezt az egy dolgot még megteszem, ha nem megy, akkor a gyereknek is jobb a tápszer, mint az, hogy az anyja egy kialvatlan futóbolond.

Kiderült, hogy nem tudtam jól mellrerakni a babát, azért nem evett (plusz le volt tapadva a nyelve is)

De ha végül tápszeres lesz, nem leszel rosszabb anya... Amúgy a védőnő segít, vagy a gyerekdoki is simán ír fel tápszert.