Olyan volt a szules, mint amilyenre szamitottal?

Nem. Rosszabb volt. Vákuumal szültem. Szó szerint olyan volt, mintha kettétéptek volna. Mint kiderült tényleg. A kitolás 2 óra volt és vagy egy órát stoppolt utána az orvos.

Volt a vajúdás alatt kézzel tágítás is. Akkor úgy éreztem, helyből lerúgom az orvost, de az utána történtekhez sajnos nem is volt mérhető.

Nem

Egy háborítatlan szülésre készültem, gátvédelemmel

Hasból kinyomás

Vákuum

Aminél muszáj a gátmetszés

Amúgy a fájdalom nem

volt olyan nagy mint készültem

Viszonylag gyors vajúdás (6 óra de az első után még aludtam otthon az ágyamban, mert azt hittem

Megemeltem magam )után 2 órás kitolás végződött így

Nem. Fèltem tőle nagyon, arra kèszültem, hogy hosszú ès fájdalmas lesz. Ehhez kèpest kicsit több mint 3óra volt első fájástól utolso varrásig. Reggel 7fele indult fájással (derült ègből villámcsapáskènt) kórházba beerve már 4ujjnyira voltam nyitva. 10.15re lett meg a fiam. Repedtem de tul èltem. Fájni fájt, ott akkor "meg akartam halni" kb èn ezt nem birom, de utolag vissza gondolva sokkal rosszabbra kèszültem. :) kicsit biztam benne hasonlo szülèsem lesz mint anyunak velem.

28N

Nem. Természetesre készültem, de sürgősségi császár lett.

Tíz óra vajúdás közben bazilassan tágultam. Meg még indítani is kellett, mert csak a víz folyt el. Aztán, mire végül négy ujjnyira sikerült, tolófájások jöttek (én hülye persze elég későn kapcsoltam, hogy mégsem kakilni kell) leesett a baba szívhangja. Így megcsászároztak azonnal, és kiderült, húzta a vállával a köldökzsinórt. A baba jól volt, nagyon hamar kivették, és igazán a császárra nekem sincs panaszom. A szúrás nudli volt a vajúdáshoz képest, az érzéketlenség meg maga a megváltás. A sebem még hónapokig érzéketlen volt, szóval nem is fájt, könnyen, gyorsan gyógyultam.

Ami nem tetszett a császárban, hogy reggel kaptam csak meg a babát, és még sokáig kaptam infúziót, akadályozott voltam az ellátásában, és a csecsemőosztálytól se voltam hasra esve, de kibírtam.

Nem császárra készültünk, de az lett.

Amikor toltak a műtőbe csak az volt bennem, hogy végre, mindjárt már nem fog fájni -legalábbis egy darabig-; hát az sem így lett, mert csak féloldalra hatott a gerincérzéstelenítésem, ami csak akkor derült ki, miután már felnyinották a hasamat. A bőröm teljesen érzéketlen volt, de mélyebben nem. Kínok kínját éltem át mire kiemelték a lányomat. Utána kaphattam morfint, amitől viszont nem emlékszem már arra a délutánra, csak derengenek dolgok.

Nem tudom, mikor kaptam meg a kislányom, mikor szoptattam meg először, mit beszéltem a férjemmel, pedig 2 órát voltunk az őrzőben együtt. Csak a fényképekről tudom, hogy megtörtént.

Nem ilyennek képzeltem el az egészet, pláne nem az első találkozást a gyerekemmel, akire 7 évet vártunk...