A szülési fájásokat olyannak képzeltétek, mint amilyenek voltak? Rosszabb vagy jobb volt mint amire számítottál?

Egyértelműen rosszabb volt, pontosabban el sem tudtam képzelni, mennyire fog fájni, meg sem közelítettem.

Akik azt mesélték, van egy pont, amikor azt hiszed, ott halsz meg a szülőágyon,és nem lehet kibírni, azok nem hazudnak!:)

Ezzel együtt két gyereket szültem, a fájdalom emléke halványodik. Azért néha éjszakánként, ha felidézem a szülést, hullámokban visszajön.

Jobb volt. Elképesztően brutálisan fájdalmasnak képzeltem el, az is volt, de ezzel együtt nekem elviselhető volt.

Igaz nagyon gyorsan, 2,5 óra alatt lezajlott az egész, és csak a vége fájt, azt meg ki lehetett bírni...

Nekem magas a fájdalomküszöböm. Tényleg.Autogén tréningezek 10 éves korom óta, szóval tudom befolyásolni kicsit, mennyire fáj.

Az első szülésem előtt nem féltem egyáltalán, gondoltam hogy annyi nyafka nő végigcsinálta már pont nekem ne menne...

aha...hát majdnem meghaltam. Úgy éreztem hogy nincs tovább. Annyira fájt olyan elementáris erővel hogy semmi befolyásom nem volt rá. Pedig nem volt hosszú szülés vajúdás elejétől a fiam megszületéséig 7 óra.

Aztán a második terhességemnél már pontosan tudtam milyen lesz így nagyon féltem már olyan 32 hetes koromtól, persze túl lehet élni nyilván meg a baba kárpótol mindenért. Nekem még harmadik is lett, úgyhogy (bár nem halványult a fájdalom emléke) nem tartott vissza a babavállalástól.

Igen, én kb. olyannak képzetem, amilyen volt...:-))

Ami döbbenetes, az a tolófájás, olyan elementáris, és szörnyen erős kényszer, amit nem tudtam elképzelni...

De olyan állati volt, ösztönös, komolyan, az a fájdalom semmi nem volt az érzéshez képest, mint amit a lányom megpillantása okozott...az olyan szép volt, hogy már fájt! :-)) és ez azóta is így van..:-)))