Szerintetek császárral jobb, könnyebb a szülés vagy inkább természetes hüvelyi úton?

Én is a hüvelyi szülés mellett vagyok. Nem volt komplikációmentes szülésem és sokáig tartott a teljes regenerálódás, mégis kitartok emellett. Engem sokkal jobban riaszt, hogy átvágják a hasam, félig szinte lebénítanak közben, stb. Felmerült a szülőszobán, hogy lehet császározni kell, de úgy elkezdtem bőgni, hogy beküldték a férjem, hogy nyugtasson. Aztán szerencsére mégis engedélyezték a hüvelyit.

Egyébként sokan vannak, akik inkább császárral szeretnének szülni. És az sem törvényszerű, hogy császárból hosszabb a felépülés, mert van amikor a császáros néhány nap alatt teljesen rendbe jön és van amikor a hüvelyi után hosszabb (konkrétan én szülés után 2 héttel még nem tudtam rendesen menni). Ugyanígy komplikáció bármelyiknél felmerülhet, bár a császárnál elvileg gyakoribb, hiszen az egy nagy hasi műtét.

Én azon csodálkozok, hogy ennyire megkülönböztetik, vannak akik szerint a császár nem is igazán szülés és hogy mennyire könnyű dolog. Pedig sokszor nincs választás, ha az anyuka és baba egészsége veszélyben van. Kár emiatt bántani az édesanyát, aki egy új életet hoz a világra! Kinek mi köze hozzá, hogy mennyire szenvedett közben...? :)

Egymilliárd ilyen kérdés van.

Nem jobb császárral. Bár hüvelyi szülésem lett volna...

(Utolsó, az én hegem pl. nem látszik.:))

Egyébként császárral sosem, remélem a következő hüvelyi lesz. Hamar gyógyult, de az első hét katasztrófa volt. Meg a szülőszobán a szétvágott méhemnek az oxi... Jaj, nem, a hüvelyi sokkal jobb.

Mivel eddig egyszer "szültem", úgy gondolom, hogy ezt sok esetben -lassan már - nem az anyuka dönti el.

Én pl. nem is foglalkoztam azzal, hogy sima vagy császáros szülésem lesz. Cseppet sem "idegeskedtem" azon, hogy mi lesz. Egy volt a fontos, a lányunk egészséges legyen.

Végül úgy hozta a sors, hogy sürgősségi császárom lett. Így "szültem" meg a lányunkat.

A fájdalom, amit közben - érzelmileg - és utána éreztem .. leírhatatlan.

Tele nyugtatóztak, ordítottak körülöttem. Hol az egyik műtős, hol a másik volt körülöttem. Amíg az orvosom kivette a lányunkat, addig a balesetesek varrtak össze és jöttek gipszelni. Hogy őszinte legyek a procedúra (kb. 50 perc volt) felére nem emlékszem. Volt, hogy félre beszéltem, volt hogy egyszer csak beájultam. Ezeket mind mesélték a nővérkék, akik tartották bennem a lelket.

Nem volt egy kellemes "szülés", de túl éltük. Élek én is, és ami a legfontosabb a lányunk is. Szerencsére egészségesen született és ő semmit sem érzet az egészből.

Nekem kissé hosszabb volt a felépülés, de ma már csak egy "szép" emlék az egész. Nekem úgyis az jut először eszembe arról a napról, hogy felsírt a kislányunk!

Szerintem nem az számít, hogy természetes vagy császáros szülése van/volt valakinek, hanem az, hogy egy vagy több csodálatos kisember születik/született!

Plusz .. ahogy nő az ember, senkit sem érdekel, hogy hogyan született! :))