Tényleg vannak nők akiket annyira megvisel a természetes szülés, hogy a kórházban töltött napokban alig tudják ellátni a babájukat vagy inkább leadják a csecsemősöknek napközben is? Akik így jártak mi volt az oka?
szia!
Bár kritikaira sikerült a kérdésed, azért én leírom, h első szülésemnél annyi vért veszítettem, h a 2 órás megfigyelési idő helyett 3 órát voltam bent, és utána is betegápolónak kellett hordágyas kocsira tennie, mert szabályosan leszédültem az ágyról....:S A doki másnap azt mondta h a vérátömlesztés határán vagyok, ha nem javul a vérképem, adniuk kell. Első nap nem is láttam a babát, azt mondták, most pihennem kell, erőt gyűjteni. Másnap már megkaptam 2-3 órára, utána hála az égnek javult a vérképem, úgyhogy hazajövetel előtt azért már elég sokat velem volt a babám....
:) na itt lesz vita....
Császárom volt,másnap már törökülésben szoptattam...egy percre sem adtam oda a babám...
De a szobatáramnak sima szülése volt ,Ő nagyon kész volt...szinte mindig a csecsemősöknél volt a babája...
hogy tudjon pihenni...NEM VAGYUNK EGYFORMÁK.
Első szülésem 26 órát tartott. Sürgősségi beavatkozásokra volt szükség a végén, mert a baba szívhangja rohamosan lassult kitolás közben.
Gátmetszés+repedtem-szakadtam. És kijött az aranyerem is, nem kicsit...
Összességében nem tudtam ülni sem és járni sem igazán. (A teljes felépülésem egy évig tartott)
Ennek ellenére csak első éjszaka adtam be a babát, mert szerettem volna én ellátni.
De meg tudom érteni azt is, aki próbál inkább pihenni, és beadja.
Irtó sokat sírtam, a fájdalomtól is, meg hogy nem aludtam, csak 2-3 órákat a kórházi idő alatt, azt is több részletben.
Nappal pihenni szinte lehetetlenség.
Jönnek folyamatosan: orvosi vizit, anyakönyv vezető, nővér, szülésznő, csecsemős orvos, csecsemős nővér, fényképész, takarító személyzet (naponta), ételt hozzák, lázat mérnek és ez non stop körforgásban megy...
Az ember kimerül, főleg ha nem úgy alakult a szülés, ahogy képzelte, az lelkileg is elég megterhelő...
első
Én is hasonló helyzetben voltam, mint az előttem szóló. Én kicsit rosszabb helyzetben voltam, mert nekem már adni akartak vért.
A lepényt már nem volt erőm megszülni, így azt műtötték. 1 napot voltam a szülészeten, utána 2-t az intenzíven. Ott velem lehetett a fiam, de csak felügyelettel, mert egyedül nem vehettem fel. Pulzusom 160 körül járt, hulla fehér voltam, semmi vérem nem volt. Így a szívhangom sem az volt amit a pocakomban megszokott, szopizni nem akart, és megnyugtatni sem tudtam kb csak 2 hét után, mikor már jobban lettem.
Én akkor vele szerettem volna lenni, de nem engedték.
1. Igen szültem. Nem kérdeznék ilyet, ha nem. :)
Egy hétfői éjjel kamufájásokkal bementünk a kórházba, aznap éjjel nem aludtam. Kedden egész nap vizsgálatokra küldözgettek, egész nap nem ettem semmit, nem pihentem.
Kedd éjféltől 5 perces fájásaim voltak, hát akkor se aludtam. Hajnal 3-kor repesztett burkot a dokim, utána mint a hülyék nyomatták az oxitocint. Reggel 9-től egybefolytak a fájások, nem éreztem köztük szünetet. Akkor már nem tudom hanyadik oxit kaptam. Üvöltöttem a fájdalomtól, azt hittem meghalok, a végén már könyörögtem a dokinak, hogy császározzon meg. (Szerencsére nem tette.) 10.55-kor bújt ki a kisfiam, a doki bazi nagyot vágott, sokáig stoppolt. Rengeteg vért veszítettem, délután 5-kor mehettem fel a szobámba, addig a szülőágyon feküdtem. Ezek ellenére olyan adrenalin szabadult fel bennem amikor kibújt a kisfiam, hogy legszívesebben egyből felpattantam volna. A bent töltött napokban csak az álmosság viselt meg, de ahhoz is hozzászoktam idővel. Igaz éjszaka nem volt velem a kisfiam, de nappal egész nap.
Azért kérdeztem, mert ott is sok anyuka leadta a babáját és látszólag meg nem volt bajuk, elmászkáltak a folyosón.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!