Tényleg vannak nők akiket annyira megvisel a természetes szülés, hogy a kórházban töltött napokban alig tudják ellátni a babájukat vagy inkább leadják a csecsemősöknek napközben is? Akik így jártak mi volt az oka?

Tudjátok mi jön le nekem ebből a sok hsz-ból?

Hogy nem találjátok Ti sem "cikinek" beadni a babát a csecsemősökhöz, és be is adtátok volna 1-2-3x....ha a csecsemősnővérekkel nem lett volna kellemetlen tapasztalat. (Mmint úgy értem nem állandóan beadni, csak pár alkalommal)

Amúgy valóban, mindenhol megvan az a fajta csecsemős, aki az első légvételednél (hogy mondanál neki valamit) már rosszallóan néz rád, meg a kedves (ezekből van kevesebb) amelyik nem csak "bedobja" a babát a többi közé. (Hála az égnek én ilyennel is találkoztam)-

Én a kórházban a szülés után adtam be a kislányomat. Őt is csak azért kellett mert kicsin született és félnek hogy kihül. EKkor ő infuziót kapott,másnap kaptam vissza.DÉlben született,másnap reggel.Egyébként a bent töltött 4 nap alatt egyszer adtam be fürdésem alattra,meg egyszer amikor egy nagyon jó barátom és a kicsilány apukája meglátogatott. S egyszerűen olyan szinten levegő hiányom volt a kórteremben,hogy beadtam. Szopizott egyet,és lementünk az udvarra sétálni.Egyszerűen fájt a hátam,lábam nem birtam ülni se,meg a kórházi steril szag... S nem a rossz szülés miatt fájt mindenem,hanem kényelmetlen volt az ágy..

Igy beadtam,s lementünk egy fél órára sétálni az udvarra,mert jól esett.. :)

25-ös hozzászóló: válogasd meg a szavaidat és gondolkodj el a mikénten mielőtt ilyen stílusban válaszolsz! Itt vélemények hangzanak el, szerencsére sokféle nézőpontot megismerhet az ember, de sem közöd, sem jogod ilyen stílusban bírálni bárkit is, főleg ismeretlenül. Szerencsére csak itt találkozom ilyen reakcióval. Mint írtam, első baba, fogalmam sincs, milyen reakciót, ösztönöket vált ki belőlem az érkezése (mielőtt bárki félre értené csak a pozitív dolgokra gondolok), de bizonyára nem fogom tudni, hogy mit kell vele csinálni és szükségem lesz a segítségre a kórházban. Ha a segítség ebben nyilvánul meg, hogy lehetőségem lesz beadni 1-1 órára, akkor megteszem. Idióta dolgokat írtál le: hagyom sírni és hasonlók...akinek ilyen megfordul a fejében, na annak kellene komolyan elgondolkodni. Már értem a megnyilvánulásodból, miért bántak veletek így a kórházban. Amilyen az adjon Isten, olyan lesz a fogadj Isten! És bocs, de szerencsére van ismeretségem a csecsemős osztályon is, van szülésznőm, aki ott is meglátogat, ha segítségre van szükségem! Nem egy ilyen stílusú ki ha én nem fogja nekem megmondani, hogy mit tehetek meg és mit nem!

36 hetes kismama

Tudod látszik hogy kismama vagy. Elég alacsony a tűréshatárod. A te stílusodró lmár nem is beszélve.Jó hogy neked van ismerősöd a csecsemőosztályon, de ő sem lesz ott mindíg. Mint írtam, tényleg el kellene gondolkodnod. Ugyanis hogy beadod a csecsemőosztályra, az jóformán egyenlő azzal hogy sírni hagyod, mert nem fogják helyetted megvígasztalni. Amúgy én nem írtam rólad semmi becsmérlőt, csak megjegyeztem, hogy nem a te kényelmed a legfontosabb, és voltunk még néhányan ezen a véleményen. Te nyilvánítottál hisztissé minden kismamát akinek gondja volt a csecsemősökkel. És örülök hogy szerinted a stílusom miatt hagyták sírni a pár órás gyerekem, főleg az a csecsemős akivel soha két szót nem beszéltem.

Kívánom hogy tudj toleránsabb lenni a jövőben, és tudj felnőni a feladathoz, amit a gyereknevelés jelent, mert nehéz lesz, ahogy elnézem. Kívánok neked könnyű szülést, és emberséges orvosokat és csecsemősöket, mert az is hiánycikk. És inkább fogadnád meg a jótanácsot olyanoktól akik már túlvannak a dolgokon, ahelyett hogy te háborogsz bicskanyitogató hangnemben.

Amúgy olvasd vissza majd a hozzászólásaidat 2-3 hónap múlva, és mélységesen szégyellni fogod magad a felfuvalkodottságodért. További szép terhességet, és szülést.