Tényleg vannak nők akiket annyira megvisel a természetes szülés, hogy a kórházban töltött napokban alig tudják ellátni a babájukat vagy inkább leadják a csecsemősöknek napközben is? Akik így jártak mi volt az oka?

Szörnyű amiket írtatok a csecsemősökről, pedig az én lányom velük töltött egy éjszakát.

Nekem a kitolási szakasz nagyon elhúzódott, egyszerűen nem tudtam megszülni, már könyörögtem a dokinak hogy csináljon valamit.... Akkor kiszaladt és pikk-pakk tele lett a szülő szoba, egy orvos belém könyökölt úgy nyomta, az én orvosom pedig vakummal húzta ki. Végül kiderült hogy rosszul fordult be a szülő csatornába, ezért nem tudtam megszülni.Rengeteg vért vesztettem, a vérátömlesztésnek én is a határán voltam. Délután szültem, estig velem volt, de utána jöttek érte a növérek hogy az a "parancs" hogy a sok vérveszteség miatt éjszakára elviszik, pihenem kell. Először azt gondoltam de jó lesz! Aztán annyira hiányzott hogy elakartam menni érte, de ahogy felálltam össze is estem.

Semmi erőm nem volt, visszafeküdtem, de egész éjjel nem aludtam alig vártam hogy reggel legyen, hogy megint velem legyen.

Persze utána már bántam hogy nem pihentem ki magam, mert a 3 nap alatt szinte semmit nem aludtam. Egyébként a 3 ágyas szobában ahol feküdtem, egy anyuka sem adta le a babáját, arra meg egyáltalán nem figyeltem ki sétálgat a folyosón a babája nélkül.

Lehet, hogy félre értelmeztem a kérdést, de mi abban a kivetni való, hogyha naponta több alkalommal beadom az amúgy rooming-in rendszerben működő osztályon a babámat, ameddig zuhanyzom, eszek, sétálok (ha az esik jól) vagy kávézok vagy a családommal vagyok???????? Vagy éjszaka szoptatás között? 36 hetes vagyok, de nekem még furcsa is lesz (legalábbis előtte gondolkodva), hogy ott lesz a babám, és ha hazamegyünk, ott már nem lesz olyan, hogy leadhatom pár órára, számomra lehetőség, hogy pár órát pihenjek, úgy hogy a babám felügyelet alatt van.

Nálunk egyébként a lekezelő stílusú, ki ha én nem anyukákkal csinálják, mert azért van belőlük jócskán...Én eddig azoktól a kismamáktól, akik normálisan beszéltek és viselkedtek a nővérekkel, panaszt még nem hallottam, csak az amúgy is mindenért hisztiző kismamáktól.

36 hetes kismama

Nem írom le a szülésemet mert hosszú lenne:-)

De szültem egy 4430gr-os és 61cm babát,akinek sajnos nem jól illeszkedett a feje és ezért vágtak,szakadtam.2 óra infúzió jött és 1 óra megfigyelés.A tolókocsiba még átmásztam mert az hittem én vagyok a jani.Aztán reggel már nem tudtam felülni sem az ágyamban.Úgy lett megoldva,hogy a csecsemős naponta 2-3X jött és vitte a fiam dokihoz és pelusozni.Sajnos próbálkoztam a felüléssel de annyira sok vért vesztettem hogy vérátömlesztést akatak adni,de nem kértem.Inkább 3 napig feküdtem,mert a mosdóba sem tudtam még segítséggel sem kimenni.3 hetes volt a fiam amikor el mertem menni kettecskén vele sétálni:-))Hát ez volt.És most 21 hós de a hüvely és végbél izmom mintha nem is lenne:-((

Pedig van abban vmi amit felettem 2vel írt a kismama. Anyáink idejében vagy "modern" szülőotthonok vagy csecsemőosztály volt, és 1 hétig voltak úgy bent úgy, h etetni kellett csak a picit, hozták-vitték a nővérek.

És nem akarok nagyon belemenni, de ezt a rooming-in rendszert nem igazán, vagy nem csak a baba-mama kötődés miatt találták ki, hanem a csecsemősök leterheltsége miatt.....Ezt a régi dolgot anyukámtól tudom, meg anyósom amikor közölte, h " na, ott pihend ki majd magadat" akkor jöttem rá, h ő még azt hiszi h 1 hét, és tök nyugi....

19-es vagyok.

Nekem - ha nem lógott volna a belem, már bocsánat - semmiképpen eszembe sem jutott volna leadni. Látod, hogy milyen helyre adtam, mikor mégis megtettem. Dönts belátásod szerint, sehol nem hallottam még jobbat a csecsemősökről.

19-es!

Nem tudom, nekem írtad-e, de a te helyzeted az, amiről azt írtam hogyha egészségügyi oka van akkor persze más. Csak sajnálni tudom, hogy te és a babád ilyen helyen voltatok, de sajnos nekem sincsenek jobb tapasztalataim. Ez is megérne egy misét, hogy a nőgyógyászaton tök normálisak a nővérek a csecsemősök 99%-meg idegbeteg lusta nőszemély. Még jó hogy akad mindehol 1-2 normális, aki tényleg segíteni akar, csak hát sajnos neki is haza kell mennie néha.

Amúgy tápszer tekintetében mi is hasonlóan jártunk. Az első babámmal szinte semmi tejem nem volt. A másodikkal sem, gyógyszer mellett sem. Mérhetetlen szopikat produkált. A pku szűrést sem tudták megcsinálni, de ez egy másik kálvária. Viszont sem a csecsemősök, sem a gyerekorvos nem volt hajlandó tápszert adni. A lányom fogyott, ők meg ijesztgettek, hogy nem engednek haza. A férjem végül hozott be tápszert, a szülésznőm meg őrtállt az ajtóban hogy le nem bukjunk míg megetrettem a gyereket.