Mi az ami teljesen más a babával, mint amire számítottál előtte?

Álmomban sem hittem, hogy nem jön össze a szoptatás, miután akár vizsgázhattam volna is az lll anyagaiból.

(Mint kiderült sok baromságot írnak pl. : a refluxról és az izomtónuszavarokat nem. is tárgyalják)

És azt se gondoltam hogy 1 év alatt 4-szer kell befeküdnünk a kórházba, makkegészséges gyereket jósoltak az uh-k.

A szoptatás kellemes meglepetés volt, féltem tőle, mert olvastam a horrorsztorikat a kínlódásokról, vérző mellről, fájdalomról, meg anyám kántálta, hogy úgyse fog sokáig menni, ő sem tudott 2-3 hónapnál tovább szoptatni se engem, se a húgomat. Ehhez képest semmi gond nem volt, császár után gyönyörűen megindult a tejem, a lányom egyből ügyesen szívta, jó technikával, több, mint 2 évig szoptattam. A legnagyobb kellemetlenség az volt, hogy hajlamos vagyok a mellgyulladásra, és gyakran begyulladt, de gyorsan megoldottam.

Nem gondoltam, hogy inkább hordozni fogok babakocsi helyett, de így lett. Azt hittem, türelmetlenebb vagyok, de egész jól bírják az idegeim a hisztiket is.

Nem számítottam viszont rossz evő, rossz alvó babára, de az lett. Az evés csak addig volt problémamentes, míg kizárólag szopott, a rendes kajákkal meggyűlt a bajunk, 2-3 hónapja kezdett ez normalizálódni (2 éves múlt a lányom). Alvás... már csak egyszer kel éjjel. Jónak indult, 4 honapos koráig átaludta az éjszakát, utána egyre többször ébredt. Voltak extrém rossz időszakok, az átlag 5-6 ébredés/éj volt.

Összességében nekem tök pozitív tapasztalat a gyerekvállalás, nem érzem nehéznek, bár vannak kevésbé gördülékeny napok.

Nem gondoltam volna hogy ilyen durva dolog az alváshiány, tényleg megértem hogy a középkorba kínoztak ezzel a módszerrel, az elején volt hogy hallucináltam, majdnem összeestem annyira rossz alvó babám volt, most 15 hónapos még mindig kel éjjel.

Nem gondoltam volna hogy ennyire lehet aggódni valakiért, és ennyire lehet szeretni valakit, sose volt még baba a közelembe/családba mielőtt megszületett, hihetetlen érzés tényleg.

Nem gondoltam volna hogy a saját családom fog az idegeimre menni az elején, hogy nem gondolnak bele hogy 3-asba is össze kell majd szoknunk mint egy család, és nekem kell a szüleimmel leülni beszélgetni hogy jó lenne ha kevesebbet jönnének.

Nem gondoltam volna hogy a férjem ilyen jó apa lesz, persze tudtam hogy jó férj de hogy apaként is ennyire odateszi magát, csak még jobban beleszerettem.

Szóval egyaránt volt negatív és pozitív csalódás is, az egész egy érzelmi hullámvasút tud lenni, de tényleg hatalmas élmény.

Az elsőnél azt gondoltam, hogy türelmesebb vagyok, de nem. Kiakadtam a sírástól és a kialvatlanságtól, sírva fakadtam, kiabáltam.

A másodiknál azt hittem, nem hat a pszichés trauma ilyen mértékben a tejtermelésre, de igen. Így őt csak 2 hónapig tudtam szoptatni.